Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

ták, „amely által Besztercebánya fészke leszen a pietizmusnak". „Én csodálkozom — mondotta —, hogy Pílárík szuperintendens uram ezekre nem vigyáz keményebben." Pedig hát a pietizmus lelkeket átformáló, az egyházat megújító szelleme kiváló nagy férfiakat adott ev. egyházunknak. Közülük csak kettőt említek: az imént említett Bél Mátyást, később a pozsonyi ev. liceum országos hirü tudós tanárát, akinek munkái ma is irodalmi becsüek és Tessedík Sámuel szarvasi lelkészt, akí a Nagy Magyar-Alföld gazdasági kulturája érdekében kiváló tevékenységet fejtett kí és ezzel magának halhatatlan nevet szerzett. Mindkettőt Mária Terézia kitüntetésekkel halmozta el; az a Mária Terézia, aki egyébként minden lehetőt elkövetett a protestánsoknak visszatérítésére, sőt elnyomására. Sajnos, a píetizmusnak a Kollégiumban nem voltak barátai, csak ellenségei. Maguk a tanárok, így Rezik, Schwarz, Mathaeídesz, amíg a külföldi egyetemek látogatása meg volt engedve, tanítványaikat a lutheri orthodoxía főhelyeire Greífswaldba, Rostockba, Thornba küldik, mert maguk is itt végezték tanulmányaikat. De ugyanilyen gondolkodásúak az iskola- és egyházfenntartó családok is. így az egyik Szirmay Greifswaldban nagy alapítványt is tesz a tőlünk odamenő egyetemi hallgatók számára. A Kollégiumnak tehát nincsenek kapcsolatai a pietizmus központjával, Haliéval. A Haliéból kikerülő teológusok Eperjes vidékén állást nem kapnak s a mi vezető embereink, amint ezt Szirmay Miklós nyilatkozatából látjuk, támadják ezeket, mint nem jó luteránusokat. — 62 — 4*