Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

1

6 Vannak azonban kicsinyhitűek, akik nem várnak jót e mozgalomtól. így Wagner Márton, bártfaí lelkész, szuperintendens: „Sed Martinus Wagner superintended et praeco Bartfensis, quasi fortuna praesagíens, dixise fertur, Hungaros Eperiessíní turrim Babel aedifícare". (Ribíni II. 143.) 1

7 Kétségkívül volt e kimerültségnek, ennek az aléltságnak belső oka ís. Már több mint száz éven át áll kemény harcban az ev. egyház a kat. egyházzal. E harc folyik a szellemiek terén is. Folyton, de folyton hitviták vannak a jezsuiták és az ev. lelkészek és tanárok között. Az ág. hitvallásnak, a szimbolikus könyveknek, a dogmáknak száraz ismertetése, azoknak a bibliából való igazolása főtárgya az iskolai tanításnak ís. Joggal félni lehetett attól, hogy a vallás ilymódon puszta tudássá, az egyház hitvallásának ismeretévé fajul. Ezen a bajon Németországban segített a pietizmus, amely az elhanyagolt vallásos érzés, a bibliai kegyesség felújítása által újra életerőtől duzzadó intézménnyé tette az egyházat. De miként ma az u. n. keresztyén evangéliumi mozgalmaktól, ugy irtóznak sokan ebben a korban ís a píetizmustól s azt eretnekségnek tekintik. Maga a rózsahegyi zsinat kárhoztatta a pietizmust. Különösen Kermann Dániel püspök, aki ebben az egyház végveszedelmét látta és püspöki körlevelében a píetistákat az Ur szőlőjét pusztító rókákhoz és rókafíakhoz hasonlította. Ugyan ezen a zsinaton Szirmay Miklós, a mi Kollégiumunk felügyelője kemény szavakban kell ki az ellen, hogy Bél Mátyást, a halleí egyetem hallgatóját Besztercebányán konrektornak alkalmaz— 61 — 4*