Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

A városostromnab ideje a XVIII-ík században lejárt. A renaissance-épíiletek oromfalának védelmi szerepe véget ért. így aztán ezt vagy lebontották, vagy ennek felhasználásával az épületet kétemeletessé építették. És miként egykor a renaissance kiszorította a csúcsíves stílust, ugy most a barokk-rokoko szorítja kí a renaissancet. A XVIII-ík század elején a renaíssance-stílus alkonya bekövetkezik. Már a XVII-ík században ís feltűnik a barokk- és a renaíssance-épületek ís barokk elemekkel vegyülnek. Az oromfalból kiugró féloszlopok, az oromfal köríves nyílásaiba helyezett urnák, szárnyas kerubfejek, delfinek, hermák stb. a barokk térhódítását jelentik. Díváid Kornél, a jeles műtörténész stílusunkról ezt mondja: „Általában a felsőmagyarországí renaíssanceépitészet nálunk a Protestáns-Korszak sajátságos stílje volt. Virágzása ennek virágzásával esik egybe, vége ís a nemzeti függetlenségért és vallásszabadságért folytatott küzdelmek bukásával s szinte évszámnyí pontossággal mondhatjuk: 1711-ben következett be." (A művészetek története. III. k., 432. 1.) Nekünk evangélikusoknak nincsen okunk tehát multunkért szégyenkezni. Dicsőséges ez és gazdag művészi alkotásokban ís. (Eperjes környékén ís felmaradt pár értékes renaissance-müemlék. Ezek közül a legkiválóbb a fricsí kastély, amelyet 1623-ban az evangélikus Berthóty és a szinyei templom tornya, amelyet 1635-ben az ugyancsak evangélikus Szinyei Merse Kristóf építtetett hazai mesterekkel.) — 60 — 4*