Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

gelischen seiner Zeit bewiesen, hat doch seinen Schwager nach Bartfeld geschikt und ihn, in einem besondern Schreiben Seiner Aufsicht und Unterweisung anempffholen. (Schmith in den Lebensbeschreibungen der Bischöfe zu Erlau in III. Bände S. 86.) Stockei szerkesztette az Y. sz. kir. város hitvallását, a pentapolitanát is. Szelíd lelkületű, békességet szerető és kereső ember volt. Nem szerette a hit kérdésében a túlzásokat. Lauterwald, eperjesi prédikátorhoz intézett levelében a keresztény egységet szorgalmazza, amelyet ez eddig meg nem becsült és a megigazulás tana ellen harcolt. (22 tételét ez ellen írásba is foglalta.) Yítába bocsátkozott Stancarus Ferenccel is, a szentháromságtagadó olasszal, akit midőn Lengyelországból Magyarországba jött, a Krisztus személye és az Úrvacsora kérdésében olyannyira sarokba szorította, hogy ez szégyenkedve Erdélybe távozott. Sőt az úrvacsora kérdésében Melanchton és ellenfelei között is békeszerzőképen lépett fel. Ez egyébként bízonyítja nagy tekintélyét a külföld előtt is. Klein: Nachricten I. 186. Fraknoi Y. Melanchtons Beziehungen zu Ungarn. Réwaí Ferenc fiainak iskoláztatása. Ríbíní: Memorabilia 45, 87, 295, 153. Egyháztörténeti emlékek III. 381, 384, 399, 400, 445, 467, 471, 559, 60. Stockei életrajza megírásra vár. 5 A bártfaí nyomda 1578-tól működött. Ekkor jelent meg ennek betűivel Stockei Lénárt egy latin munkája. Az itt megjelent magyar müvek száma 74; közöttük az első Kulcsár György postillája volt. A nyomda, amelyet Guttgesell Dávid állított fel, majd Kloess Jakab virágoztatott fel, később a város tulaj— 52 — 4*