Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

szellemében kifejtett működésével nagy hatással volt Stockei jövendő fejlődésére. Kassáról a tudnivágyó ifjú a boroszlói, majd 1530-ban a wittenbergi egyetemre került. Csakhamar tehetsége és szorgalma révén magára vonta tanárainak figyelmét és megnyerte ezeknek jóakaratát, később barátságát. Különösen Melanchton rokonszenvezett vele. Tanárainak jóindulatára szüksége is volt, mert édesatyja halála óta küzdött a szegénységgel. Befolyásos tanárainak közbenjárására mint egy fejedelmi sarj nevelője szabadult anyagi gondjaitól. Megfordult mint tanító Eíslebenben ís, Luther szülőföldjén ; itt azonban hítsorsosaíval összekülönbözött a hit kérdésében és visszatért Wittenbergbe, ahol aztán teljes nyolc éven át együtt élt és együttműködött a reformáció vezetőférfiaíval. 1539. május havában szülővárosa haza hivta a városi iskola igazgatójának, amely állást — habár Melanchton és Luther nem szívesen váltak meg tőle —, juníus havában el is foglalta. Melanchton ezután is állandó és sürü levelezésben állott vele. Nem szűnt meg őt reábírní arra, hogy térjen vissza Németországba. Stockei azonban erre nem volt reábírható. Szülőföldjét szerette és hazaszeretetéről tanítványai előtt nem egyszer tett fényes bizonyságot. A bártfaí iskola vezetése alatt az ország első iskolájává lőn, amelyben az ország előkelő családjai örömmel küldték gyermekeiket. így Réway Ferenc, nádori helytartó gyermekei, Serédy Gáspár unokája és Perényi Mihály is Stockei tanítványai voltak. Sőt, ami különösen feltűnő, Verancsícs, egri püspök ís nála neveltette egyik közeli rokonát. „Anton Verantius, Bischof zu Erlau der sonst nicht sonderlich tolerant und günstig sich gegen die Evan— 51 — 4*