Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

magunkon. Áldásában nincsen részünk. Hogy mi lesz ennek a vége, erre ma még felelni sem tudunk. Egyet azonban máris megállapíthatunk, hogy tárgyunknál maradjunk, nevezetesen azt, hogy ez az uj élet- és világfelfogás a leghevesebben tör a hitvallásos iskolák ellen. A különböző egyházaknak e tekintetben egyforma elbírálásban van részük. Egy a sorsuk. S valljuk meg őszintén, hogy mibennünk evangélikusokban e támadásokkal szemben legkevesebb az ellenállóképesség. S ezt én annak a racionális szellemű teológiai tudománynak tudom be, amely Németországban a mult században a tudományegyetemeken uralkodott s onnan eljutott az életbe. Ennek a teológiának szelleme lassan, szinte észrevétlenül ölte ki a lelkekből az evangéliumi hitet és romboló erejét különösen Németországban láttuk a világháború után. * * Ezerkilencszáztízennégyben kitört a világháború. Ennek szörnyűségeit a Kollégium is átéli. A tanárok és tanulók közül sokan a harctéren vannak. A háború az első időkben Eperjes közelében tombolt fékevesztett erővel. Maga Eperjes is harcszíntér. Az oroszok benyomulnak Sárosba és csak kicsi híja, hogy Eperjest is meg nem szállják. Az előrenyomuló, majd hátráló és ismét előrenyomuló hadoszlopok véget nem érő sora, a hadifoglyok ezrei itt vonulnak át Eperjesen, a sebesültek a mi kórházainkban kapják az első segítséget. Az ősi épület és a főgimnázium épülete kaszárnya. E nehéz időkben üljük meg a reformáció négyszázéves fordulóját. A változott idők jele, hogy a jubiláris ünnepélyeken, amelyek a Kollé— 47 — 4*