Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

az evangélikusok a 6000 forintot lefizették, Toperczer Zsigmond felügyelő 1784. nov. hó 25.-én ünnepélyes formák között átvette a templom és Kollégium kulcsait. Leírhatatlan örömteljes érzések között vonultak be 1785. pünkösd ünnepén az evangélikusok templomukba, amelyből 84 éven át száműzve valának. A nehéz megpróbáltatásokon átment iskola most már nyugodtabb időknek néz elébe. Miután megszűnt a zaklatás és az iskola zavartalan működése biztosítva van, a fenntartók és tanárok nagy buzgalommal fáradoznak az iskola fejlesztésén. Értékesnek bizonyul a tiszai ev. egyházkerület támogatása is. Ez u. í. 1804-ben Eperjesen tartott közgyűlésében egyezséget kötött az iskola fenntartóival, amelyben a Kollégiumot kerületi iskolának ismerte el. Az iskolafenntartók áldozatkészsége valóban minden dicséretre méltó. Az eperjesi egyházak között 1785-ben oly megállapodás jött létre, hogy az iskola kiadásainak 2/3-át a német és !/3-át a szlovák gyülekezet fizeti. Ezt a megállapodást 1793-ban oly módon változtatták meg, hogy a Kollégium fenntartása körül felmerült költségek Vs-át a fenti arányban a két helybeli egyház köteles viselni. A vidéki fenntartók közül különösen a Pulszky-, Dessewffy- és Bánó-családok járnak elől jó példával. Dessewffy János 1835-ben 14,000-kötetes könyvtárát 4000 pengő alapítvánnyal örök letétbe helyezi a Kollégiumnál. Bánó Gábor 3048 kötetből álló könyvtárát ajándékozza a Kollégiumnak. A pénz- és terményadományok évről-évre megismétlődnek. A Kollégium ősrégi jellege mindjobban érvényesül. Már 1815-ben a jogot is tanítják. U. í. tomkaházi — 36 — 4*