Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

akinek ilyen módon volt alkalma az iskola és egyház helyzetéről a császárt tájékoztatnia. A császár láthatólag igen jól találta magát az evangélikusok e számkivetett világában; felélénkülve, jó kedvvel búcsúzott Kríebeltől. Az okos, jó fellépésű Kriebel, aki jól tudta, hogy József a ceremóniáknak nem barátja, intelligens, közvetlen modorával elérte, hogy a császár a legjobb benyomások között távozott. Ennek a látogatásnak meg voltak a jó következményei, mert amikor a jezsuita rendet 1773-ban Mária Terézia eltörölte s javaikat Eperjesen is a kincstár lefoglalta, II. József elrendelte a kollégiumi épület és a mellette levő templom elárverelését. Az árverésen az evangélikusok 5000 forintot ígértek, tehát 10 forinttal többet, mint a városi tanács, amely e megoldásba megnyugodni nem tudott s annak megváltoztatására törekedett. De viszont az evangélikusok sem pihentek. Fejérváry Károly, Pulszky Sámuel és Dániel a véletlenül épen ekkor ismét Eperjesen tartózkodó II. Józsefnél tisztelegvén, kérték őt, hogy a templomot és iskolát, amelyet protestáns elődeik emeltek, nekik engedje át. A császár, visszaemlékezvén fiatalkori látogatására a külvárosban, miután az ősi épületet is megmutogattatta magának, kérelmük teljesítését megígérte. Az evangélikusok, hogy valamiképen a kincstár ujabb akadályokat ne gördítsen, még 1000 forinttal megtoldották a felajánlott összeget. A félelemre azonban nem volt ok, mert a császár szavának állott és 1784. jun 24.-én lejött a nevezetes parancs, amelyben a császár elrendelte, hogyha az evangélikusok a 6000 forintot lefizették, nekik az ősi épület és templom visszaadandó. Miután pedig — 35 — 4*