Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

felelt s megemlítette többek között, hogy a teológiából és a filozófiából is tanítanak valamicskét; azonkívül magasabb matematikát. S miután észrevette, hogy a czászárnak tetszik felelete, tovább folytatta s megemlítette, hogy ő ís tanítja a matematikát s tanítványai közül többen kiváló tisztek a hadseregben. A császár, ki nem volt barátja a jezsuita tanrendnek, mivel ez a reáliákra nem fektetett súlyt, örömmel hallja mindezt s kíváncsi arra, hogy ebbe a külvárosi iskolába a reáltárgyak míképen kerültek, ezért mindjárt meg is kérdezte: „Hol tanult On?" Mire Kríebel így felelt: „Jénában hosszabb ideig, Halléban két évig, a porosz királyi paedagogiumban rendes tanár ís voltam". A felelet tetszett Józsefnek. Majd bementek egy osztályba, ahol a tanulók felállva hangos szóval rázendítettek: „Grata praesentía". Ez az üdvözlés ís módfelett tetszett a császárnak, majd megkérdezte, hogy ebben az osztályban mit tanulnak? Mivel itt három nemzetiség van együtt, az ezen országban szükséges nyelveket s azonkívül latint, földrajzt, történetet, mennyiségtant. Ez a felelet is tetszett a császárnak. Majd a tanítás módszere felől érdeklődött. Kedélyesen elmondja, hogy „a restnek minálunk egy festett szamarat kell büntetésül hordania". Mire Kríebel : „Van egy aranyozott korona itt ís, amellyel felékesítettnek a szorgalmasok és egy szalma korona, amely a restek fejére tétetik". S a két korona csakugyan ott függött a katedra felett. A császár ezen nagyot nevetett. Ezután még az udvart járta körül. S itt érdeklődéssel nézte azt az erődítés félét, amelyet az iskola mögött egy diák tervezett. Ezután teljesen felmelegedve még sok kérdést intézett Kríebelhez, — 34 — 4*