Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

E nagyszerű fejlődésnek betetőzése Fischer Illés szuperintendens látogatása Eperjesen 1758. okt. 26.-án. A nagy műveltségű püspök a vidéki és helybeli pártfogók fényes gyülekezetében fejti kí programmját az iskola jövőjét illetőleg. Megállapítja a tantervet. Miként az eddigi tantervek a múltban (a Streckl, Pomáríus—Rezík-féle), ugy Fischer is megköveteli a reáliák tanítását ; így az aritmetikát, geometriát, geográfiát, históriát, továbbá a hazai nyelveknek, a magyar, német, szlovák nyelvnek tanítását. De Fischer megállapítja az iskola rendtartását ís, amelyben tizenkilenc pont a rektorra, nyolc a tanárokra és huszonnyolc a tanulókra vonatkozik. És jeléül annak, hogy a Kollégiumot az Egyházkerület is magáénak tekinti, ezeket az intézkedéseket ő ís aláírja, az Egyházkerület képviseletében. 1770. juníus 8.-án magas vendége volt az eperjesi evangélikus egyháznak és iskolának. II. József császár - ekkor még uralkodó társa édesanyjának Mária Teréziának — katonai szemlét tartott Sóvár és Enyicke között. Erről a Tarca mentén lóháton tért vissza Eperjesre kíséretével. E hazatérő útjában minden bejelentés nélkül, váratlanul megjelent az evangélikusok külvárosi telepén. A hirtelen előhívott Kríebel lelkész fogadta Hellner lelkész társával és a történetesen ott levő tanárokkal. A templom megtekintése után II. József egyenesen az iskolai épület felé tartott s útközben megkérdezte Kríebelt, vájjon mit tanítanak az iskolában? És foglalkoznak-e felsőbb tanulmányokkal? Kriebel, aki ösmerte a jezsuiták vádjait, nevezetesen, hogy az evangélikusok Akadémia felállítására törekesznek, óvatosan, de azért őszintén — 33 — 4*