Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

dik az iskola, hogy a jezsuiták, akik engesztelhetetlenül és kitartóan törnek az iskola léte ellen, jónak látják a királyhoz fordulni és bepanaszolni az iskola íenntartóit, hogy ezek Akadémia felállítására törekszenek. A királyi rendelet mihamar le is jött, amely megtiltotta a magasabb tudományok tanítását, aminek következtében Fábry Gergely rektor és Doloviczényi György konrektor a két felső osztály ifjúságával együtt kénytelen volt a várost elhagyni. Ám az iskola fenntartói ebbe bele nem nyugodtak, hanem felhasználva befolyásukat Mária Teréziánál, kieszközölték e rendeletnek visszavonását ; sőt sikerült megnyerni a királyné engedélyét arra is, hogy ezentúl az eperjesi iskolában a teológia és filozófia taníttathassék, de csak abban az esetben, ha az evangélikusok pénzereje győzi. E rendelet vétele után a fellelkesült vidéki nemesek nyomban 10.000 forintnál nagyobb összeget ajánlottak fel aláírás utján az iskola szükségleteire. Ez az áldozatkészség ezentúl sem lankad. Minden évben jönnek az adományok és alapítványok. Van pénz építkezésre is. Uj és nagyobb, csínos külsejü, a célnak megfelelő templomot és iskolát építenek; persze most ís fából, mert másból nem volt szabad, de kőalapon. Különösen buzgólkodott az iskola felvirágzása körül Dessewffy Tamás, aki az alumneum céljára megvásárolta és a Kollégiumnak ajándékozta a Haas—Tabajdy-féle telket az Árok-utcában (ezen a telken épült fel mint Teol. Otthon a mai internátus, valamint a Konvíktus épülete). S amikor az 1755/56. iskolai év tanulmányi tekintetben fényesen sikerült, 4700 foríntott ajánlott fel egymaga az iskola céljaira. — 32 — 4*