Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

megnyitni, ha a polgárság fenti szerződését a tábornok magáévá teszi. Wirmond azonban csak annyit igért, hogy a lakosság óhajtását pártolólag felterjeszti Őfelségéhez, mivel a vallás kérdésében neki nincs joga intézkedni. A város ezekután mit tehetett mást : 1710. december hó 9-ikén kapitulált. Wirmond egyelőre a Kollégiumot és a magyar templomot meghagyja az evangélikusok kezében; ellenben a Szent Miklós székesegyházat, a parochíálís jogokkal, a jezsuitarend priorjának adta át. A szlovák templom már előbb a jezsuiták kezébe került. Ez az állapot azonban csak félévig maradt így, mert 1711. juníus 25-ikén lejött a rettegett királyi parancs, amely elrendeli, hogy az evangélikusok adják át azonnal a Kollégiumot, valamint a még kezükben levő belvárosi templomokat, miután az 1681. és 1687-ikí törvények értelmében az evangélikusok csak a város falain kivül bírhatnak templomot és iskolát. Ezt a rendeletet Pálffy János gr. és Károlyi Sándor, a szatmári béke szerzői, személyesen hajtották végre ; csak annyit engedtek meg, hogy az evangélikusok 1712. január l.-jéig használhatják azt a fatemplomocskát, amelyet a szabadságharc idejében a reformátusok építettek a mai Szlovák-utcában és egyébként kijelölik a városon kívül azt a helyet, hol templomot és iskolát építhetnek. Ámde a jezsuiták e hatalmas urak intézkedésébe sem nyugszanak meg, hanem követelik, hogy a ref. fatemplomot rombolják szét, az ev. lelkészeket a városból űzzék ki s az evangélikusoknak a város falain belül tiltassék el a vallásgyakorlat. Miután Kôlb Ker. János, a jezsuiták priorja a fenti királyi rendeletre hivatkozott, a ható— 27 — 4*