Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)
befolyással lett volna ama gyűlés ís, amelyet Felsőmagyarország rendeí és szab. hír. városai 1709-ben Eperjesen tartottak. Fájdalom, a gyűlés határozatai már nem voltak végrehajthatók. II. Rákóczi Ferenc szerencsecsillaga immár hanyatlóban volt. A folytonos háborúskodások ideje alatt emellett ismét félelmetes erővel lépett fel országszerte a pestis. Eperjesen magában újból 3000 lélek pusztult el e rettenetes betegségben. A halottak között ott vannak a kollégiumi tanárok, maga a kiváló rektor-professszor, Rezik ís. (1710. aug. 4.) Rezík János a kuruc Eperjes egyik legnagyobb alakja. Irodalmi müvei közül Gymnasiologíája és a Theatrum Eperiesíense ma sem vesztették el nagy történeti becsüket. A halálát sirató eperjesiek hamvait a régi iskola falai mellett temették el. (Tumulum obtínuít ín Coemeterío ad Scholam veterem. Programma 1835.) Alig ült el a gyász és félelem a pestis miatt, amikor ujabb nagy megpróbáltatások sújtják a várost, illetve annak ev. lakosságát. II. Rákóczi Ferenc csatát csata után veszít; kurucaíval odaszorul, ahonnan dicsőségteljes szabadságharcát megkezdte : az ország északkeleti vármegyéibe. Nincs módja tehát Eperjest megvédeni a császáriak támadásai elől. így következett be Eperjes kapitulációja. Mielőtt ez bekövetkezett volna, a r. kath. polgárok ev. polgártársaikkal szerződésre léptek, amelynek értelmében, ha a császáriak bevonulnának, ők az evangélikusokat a Kollégium és a magyar templom élvezetében nem fogják háborgatni. Ezután követeket küldenek az ostromló sereg parancsnokához, Wírmond császári tábornokhoz, kijelentvén, hogy hajlandók előtte a város kapuit — 26 — 4*