Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

A jezsuiták az 1705/6. iskolai évet már nem a Kollégiumban, de a kórház épületében nyitották meg. Ez a minoriták temploma mellett állott; amellett a templom mellett, amely a protestáns korszakban a szlovák evangélikusoknak temploma volt. A római katholikusok különösképen amiatt elégületlenkedtek, hogy egyházi tisztviselőiket ezentúl nem a városi pénztárból fizették, habár a városnak csaknem a fele r. katolikus volt. Amint az evangélikusok ezt megtudták, felejtve a multakat: keresztülviszik a városi tanácsban, hogy a katolikusok e kívánsága teljesíttessék. Bár országszerte enyhült a feszültség a katolikusok és protestánsok között, amiben kétségkívül része van Rákóczi varázslatos népszerűségének, az evangélikusok okulva a multakon, a kedvező időt felhasználják és ügyeik megbeszélése, a szükséges óvintézkedések megtétele végett 1707-ben Rózsahegyen Petróczy István kurucgenerálís elnöklete alatt zsinatot tartottak. Ezen a zsinaton a Kollégium inspektorai ís megjelentek és felszólalásukra a zsinat a Kollégium ügyeivel ís behatóan foglalkozott ; u. í. a zsinat nem elégedett meg azzal, hogy a Kollégiumot pártfogásába ajánlotta a híveknek, de megbízta Krmann Dánielt és Pohorszky Sámuelt azzal, hogy keressék fel a Lengyelországban tartózkodó XII. Károly svéd királyt és nyerjék meg őt a Kollégium támogatására. Ezek kiküldetésükben el ís jártak és XII. Károly szívesen ís fogadta őket; ám utjuknak mégsem lett meg a kívánt eredménye; valószínűleg azért nem, mert XII. Károlyt oroszországi expedíciója után szerencséje elhagyta. Ha a protestánsokra nézve oly kedvező Rákóczikorszak tovább tart, sorsukra nézve kétségkívül nagy — 25 — 4*