Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

Az erdélyi származású Geleí csakhamar ismertté tette az eperjesi iskolát, amelyre nézve valóságos veszteség volt, amikor őt I. Ferdinánd bizalma kiszólította szerény állásából s miután az előbb említett Werner Györgynek leányát elvette, fokozatosan emelkedett állami szolgálatában, míg végül apósa halála után a királyi kamara elnöke lett. Eperjes iskolája a XVI. század második felében rohamosan emelkedett. És ezt egyedül a város áldozatkészségének, másrészt pedig kiváló tanáraínak köszönhette. Az iskola tanárai ezentúl is külföldi iskolát végzett tudós férfiak. A rektorok közül megemlítjük Fabínyí Lukácsot,

7 Stockei tanítványát (1572—1586.), Scultétí Szeverínt,

8 később Bártfa országos hírnevű papját, a lausitzí Bocatíus Jánost, az eperjesi születésü Nagy Jánost,

9 a nagysárosí születésü Szeredí Jánost,

1

0 a kísszebení születésü Dürner Mihályt. Ezek közül irodalmi tevékenységével, jeles tehetségével messze kimagaslik Bocatius János (1593—1599.),

1

1 aki Eperjesről Kassára kerül, hol előbb a városi iskola rektora, majd a város bírája lesz. Bocskay István és Bethlen Gábor szabadságharcaiban e két szabadsághős bizalmi embere, akik őt mint követüket alkalmazzák. Bocatius e kiküldetésben ügyesen járt el a külföldön és mindenütt ismertté teszi nevét. As ellenreformáció nálunk Rudolf idejében indul meg s mind nagyobb arányokat ölt, de azért as első időkben sikerre nem veset. Bocskay István 1606-ban a bécsi békében biztosítja as ország politikai és vallás szabadságát. Majd jön a harmincéves vallásháború. Ezalatt Bethlen Gábor as 1621. évi nikolsburgi, s miután ismételten fegyvert fogott, 1624-ben a bécsi, majd 1626-ban a possonyí békében és halála után I. Rákócsi György 1645-ben a linsi békében kénysseriti as uralkodóhásat as első bécsi békében bistositott ssabadság elismerésére. — 10 — 4*