Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

Ezeket a nehéz időket, a harmincéves háború idejét, amelyekben Középeurópa mérhetetlen nyomornak volt a tanyája, a mi Eperjesünk szerencsésen úszta meg. Sőt iskolája a íentnevezett kiváló pedagógusok vezetése mellett épen ezekben az évtizedekben nagyot fejlődött. Az a körülmény, hogy a folytonos háborús állapot a Németországban való tartózkodást megnehezítette, sőt veszélyessé ís tette és így a mí fiaink a német egyetemeket nem látogathatják, arra kényszeríti az evangélikusokat, hogy idehaza állítsanak fel főiskolákat, különösen az egyházak lelkész, az iskolák tanító nélkül maradnak. Az eperjesi iskolában maga a tanuló ifjúság kívánja, hogy a felsőbb osztályokban adják elő a teológiát és a filozófiát ís. így aztán a körülmények hatása alatt az eperjesi iskola azon az uton van, hogy főiskolává fejlődjék. Az eperjesiek ís érzik, hogy az iskolájuk — amely már régen mint „Celeberrimmum Gymnasium" szerepel a köztudatban — a fejlődésnek uj stádiumába jutott. S ezt a fejlődést a kulturát szerető, azért áldozni ís tudó polgárok örömmel üdvözlik; ez okból kiváló embert keresnek az iskola élére. I. A. Commenius ép ezekben az időkben (1650— 1654.) a közeli Sárospatakon I. Rákóczi György özvegyének, Lórántffy Zsuzsánnának pártfogása mellett nemes eszméinek megfelelően szervezi a református kollégiumot. Az eperjesiekben, akik ismerik Commenius nagy értékét, felébred a gondolat, hogy e kiváló embert iskolájuk élére meghívják. Ebből azonban nem lesz semmi. Akadálya volt ennek a vallás és más egyéb.

1

2 A városi tanács Commenius helyett Matheides Jánost hívta meg az üresen álló rektori székbe. Mathei— 11 — 4*