Farkas Gyula: Az elszakított Felvidék magyarságának szellemi élete (Budapest. Pallas, 1927)

8 egyesíti a városi könyvtárakat, múzeumokat, képtárakat. Tudományos és irodalmi előadásokat, képkiállításokat rendez. 1913—1916-ig folyóiratot ad ki Komárom címen, melylyel főleg Komárom városnak és megyének történelmi feldolgozását kívánja szolgálni. A Felvidék egyetlen tudományos egyesülete a Szepesmegyei Történeti Társulat, mely működésének eredményeit Évkönyveiben közli. Elsősorban persze a Szepesség történelmi múltját kutatja. Ezen társadalmi egyesületeken kívül a magyar kultúra legfőbb intézményei a magyar iskolák voltak, melyekkel a magyar iskola-politika éppen a nemzetiségi vidékeket nagy bőségben látta el. Ezek az iskolák azonban nemcsak a magyarosításnak voltak eszközei, hanem —- amint a következmények igazolták — ellátták a tótokat olyan szellemi fegyverekkel, melyeket aztán ellenünk fordítottak. Nagyjelentőségű volt a pozsonyi egyetem megalapítása, mely azonban már nem éreztethette hatását. II. A magyarság az elszakítás után. Ilyen volt megközelítően a felvidéki magyarság helyzete, amikor a világháború után a nagy katasztrófa végigsöpört rajta. Szükségesnek tartottuk egészen nagy vonásokban vázolni, hogy megértessük, mennyire készületlenül, mennyire fegyvertelenül találta ezt a magyarságot az elszakadás. Földrajzilag szétszakítva, lelkileg nem egységesen, fajilag erjedőben, nagy tömegében két nemzetiség határmesgyéjén. Űj helyzetébe, mely az uralkodó nemzetiség biztos bástyájából az elnyomott és üldözött kisebbség védetlen küzdőterére taszította ki, évekig nem tudta beletalálni magát. Évekig nem tudta elhinni, hogy az elszakítás tartós állapot lehet, melyre fel kell fegyverkeznie. Hiszen még a legvérmesebb pánszlávok sem merték remélni, hogy a mai elszakított Felvidék 13 vármegyéje valamikor is az ő uralmuk alá kerül, olyan színtiszta magyar vidékekkel, mint a Csallóköz vagy a Felső-Tisza vidéke, olyan magyar városokkal, mint Komárom, Érsekújvár, Kassa stb. Az új államalakulás