Farkas Gyula: Az elszakított Felvidék magyarságának szellemi élete (Budapest. Pallas, 1927)

43 gorikus mélységgel, hol közvetlen, bátor őszinteséggel, de mindig megható nemzeti érzéssel. A többi felvidéki regény alig érdemli meg a velük való foglalkozást. Vagy muló szórakozást, idegizgalmat céloznak, vagy csupasz politikai tendencia szolgálatában állnak. A felvidéki regényirodalomnak csak jövője van. * * * A felvidéki drámairodalomban csak kísérletekről számolhatunk be. Nincs is sok remény rá, hogy kifejlődhessék. A magyar színjátszás annyira elnyomott és elhanyagolt helyzetben van, hogy az írókra semmi ösztönzést nem gyakorolhat. A magyarság zöme ma már nem a városokban, hanem a falvakban lakik, a színházat így nem is látogathatja, igényeit a műkedvelő előadások kielégítik, melyeknek műsorában csak régi darabok szerepelnek. Az egyetlen felvidéki színtársulat ugyan — mint már fentebb említettük — ismételten színre hozta felvidéki írók darabjait, de különösebb siker nélkül. így az írók inkább Budapesten és Bécsben keresnek érvényesülési lehetőséget, mint Sebesi Ernő vagy^ziklav Ferenc, és így kikapcsolódnak a felvidéki irodalom áramából. * * * Röviden meg kell emlékeznünk a tudományos irodalom kérdéséről is. A Szepesmegyei Történeti Társulaton kívül, melynek működését új alapszabályai és vagyontalansága erősen megbénították, nincs a Felvidéken egyesület, mely tudományos kérdésekkel foglalkoznék. A pozsonyi egyetemen nincs magyar tanszék. A prágai cseh egyetemen a magyar előadó három felvidéki magyar hallgatójának tótul ad elő a magyar irodalomról, főleg annak tót vonatkozásairól. A tudományos nemzedék utánpótlása teljesen szünetel. Nincs is tér, ahol tudományos eredményeket közölni lehetne : hiányzik a folyóirat. Az Uj Auróra szokott ugyan köteteiben irodalmi és történeti cikkeket közölni, de azok nagyrészt alkalmi jellegűek. A felnövekvő magyar nemzedék minden tudományos útmutatás nélkül áll. Ha magyarországi egye-