Farkas Gyula: Az elszakított Felvidék magyarságának szellemi élete (Budapest. Pallas, 1927)

44 temre iratkozik be. nem mehet többé vissza. Ez a nemzedék úgy nő fel. hogy magyar irodalmi, történeti, földrajzi ismeretei nemcsak hogy hiányosak, hanem tévesek. Nincs a Felvidéken ma fórum, mely objektív, tudományos eszközökkel felvenné a történelmi és irodalmi tankönyvek hamisításai ellen a harcot. Idézzük-e Széchenyi mondását, hogy elvész a nemzet, mely tudomány nélkül való ? E helyen nem tehetünk egyebet, mint rámutatunk a veszélyre, mely a magyarságra vár. A felvidéki tudományos irodalom a napilapok hasábjaira szorult és irodalmi kritikákon és rövidebb tanulmányokon kívül nem is termelt ki egyebet. Ezeknek is megvan a maguk jelentősége, és az irodalomtörténész, aki e kor irodalmával foglalkozik, nem nélkülözheti őket. Keller Imre újságkritikáit és elszórtan megjelent tanulmányait egy kötetbe gyűjtötte össze és kiadta Irodalmi mozaikok címen. Tiszteletreméltó vállalkozás volt ez és különösen a felvidéki szellemi életre vonatkozó tanulmányai, melyekből ismételten idéztünk, figyelemreméltóak. VI. Az új nemzedék. Lezárva a felvidéki szellemi élet tárgyalását, nem mulaszthatjuk el, hogy egy pillantást ne vessünk a most felnövekvő új nemzedékre, mely ennek a szellemi életnek a hordozója és munkása lesz. Ma még a prágai, brünni és pozsonyi egyetem hallgatói, megteremtették a maguk nagy országos szervezetét, a Magyar Akadémikusok Keresztény Körét, mely elsősorban kulturális törekvéseknek óhajt szolgálni. Ezen törekvéseknek két jegyét kívánjuk kiemelni, melyek jelentősek lesznek a felvidéki szellemi élet további fejlődésében. Ennek az ifjúságnak a lelkében a magyar egységes állam — sajnos — már csak mint történelmi hagyomány vagy legjobb esetben mint vágy él. Fenntartás nélkül a magyar nemzet fogalmával és képével helyettesítették. Az állam számukra csak adminisztrációs alakulat, ezért hajlanak a páneuropeizmus eszméje felé, mert az meg-