Farkas Gyula: Az elszakított Felvidék magyarságának szellemi élete (Budapest. Pallas, 1927)

40 nak érthetetlen proletár-költészetet űz. Aktivista, a Ma irányához tartozik. Ezekben a költőkben látjuk a felvidéki líra főbb képviselőit. Neveket még említhetnénk, de még csak a nőírókat említjük meg, akik mintegy külön csoportot alkotnak a maguk sajátos problémáikkal. Legeredetibbnek, legmerészebbnek Wimberger Anna látszik közöttük. A felvidéki líra jelentőségét abban látjuk, hogy a magyarsággal szemben új állásfoglalásra kényszerülvén, ennek művészi kifejezést adott és így az egyetemes magyar irodalmat nemcsak új problematikával, hanem új kifejezési lehetőségekkel is gazdagította. A felvidéki szépprózai irodalom aránylag későn indult meg. Először csak napihasználatra írt novellákban élte ki magát, melyek az újságok irodalmi rovataiban találtak elhelyezést. A novellaírás éppen úgy felburjánzott, mint a versírás, sok értéket azonban nem termelt. Lassan szelekció állt be az írók között, amit elősegítettek az egymásután megjelent novelláskötetek. Nagyobb alkotásokra hiányzott a dolgozási lehetőség és főképpen a kiadó. A Könyvbarátok Társaságának megszervezése ezt az akadályt elhárította és valóban alig egy év alatt sikerült öt nagyobb regényt megjelentetni. Az első felvidéki regény tudomásunk szerint 1924-ben jelent meg berlini kiadásban : Sziklay Ferenc Hangzatkája. A regényírás így jellemzően történeti regénnyel indult meg. Láttuk már, hogy az irodalmi társaságok is ismételten történeti regényre hirdettek pályázatot. Pótolni akarták így a kivesző történelmi érzéket és megteremteni a történeti múltba való belekapcsolódást. Meg aztán társadalmi regényt nem is lehetett írni, egyrészt mert az írók sokkal fájóbban élték az életet, mintsem hogy élményeiket objektíven kivetíthették volna, másrészt mert a cenzura sem igen engedélyezte az őszinte megnyilatkozásokat. A történeti regény nemcsak szórakoztató, hanem nevelő hatású, a multat festi, de a jelenre gondol. Felvidéki színt ebben a ,szépprózai irodalomban is hiába keresünk. Mintha íróinknak semmi érzéke nem volna felvidéki népi