Farkas Gyula: Az elszakított Felvidék magyarságának szellemi élete (Budapest. Pallas, 1927)

Történelmi visszapillantás. Felvidéken ma azt a magyar területet értjük, melyet a trianoni béke az újonnan alakult cseh-szlovák államhoz csatolt. Ez nem fedi teljesen a Felvidék földrajzi fogalmát. Hasonlóan tágítottuk ki Erdély fogalmát, hozzáértvén a történelmi Erdélyhez az elszakított Királyhágón-inneni területet, Aradot, Szatmárt, Temesvárt. A Felvidék mai fogalmához tartozik a hegyvidéken kívül a Csallóköz éppen úgy, mint a Felső-Tisza vidéke. Magyarországnak ez a területe, melyet egy teljesen önkényes békediktátum hasított ki az ország testéből, soha nem élt különálló életet, hanem mindig csak egy része volt a magyar államnak és pedig még közigazgatásilag sem különválasztott része. Amikor az osztrák birodalmi kormány 1849 után a nemzetiségi elv alapján darabolta fel tartományokra Magyarországot, megkülönböztette Erdélyt, Horvátországot, a Vajdaságot, de a Felvidéket akkor is a megszűkített magyar tartományhoz osztotta. Külön államot ebből a területből csak a trianoni szerződés teremtett, nem is egyet, hanem kettőt : Szlovenszkót és Ruszinszkót. A pittsburgi egyezmény szerint «Szlovenszkó» autonóm állam, melynek saját közigazgatása, közoktatásügye és államnyelve van, fővárosa Pozsony, itt székel a szlovenszkói minisztérium. Ruszinszkó kormányzóság, fővárosa Ungvár, hivatalos nyelve ruszin. A két új államrész önállósága persze csak papíron volt meg, a csehek elárasztották hivatalnokaikkal és lázasan végezték a beolvasztás munkáját. A nemzeti állam megvalósítása álom maradt és a csehek a legutóbbi időben áttértek a tartományi rendszerre. Államukat négy tartományra osztották (Cseh-, Morvaország, Szlovenszkó