Farkas Gyula: Az elszakított Felvidék magyarságának szellemi élete (Budapest. Pallas, 1927)

32 elvül az egyes költőknek a magyarsággal szemben való állásfoglalása szolgál, mely, mint láttuk, nem külsőleges osztályozási elv, hanem mindnyájuknak központi problémája. Ily szempontból a sor jobbszárnyán azok a költők állnak, akiket az összeomlás meggyökeresedett magyarságukban talált, akiknek ez ugyan legfájóbb élményükké vált, mely egész költészetüket betölti, de a magyarsághoz való viszonjoikon nem változtatott. Továbbra is ápolják magukban a hagyományos magyar ideológiát, a magyar állameszmét, kuruckori és 48-as reminiszcenciák kelnek bennük életre, az Új földesúr hangulata válik bennük elevenné. Két szélső nemzedékhez tartoznak, a legidősebbhez, mely már nem tud és nem akar az új viszonyokba beletörődni, és a legfiatalabbhoz, melyben ható erő lesz magyar neveltetése és magyar származása. Legjellemzőbb és legismertebb képviselőjük Ölvedi László.

1 Még gimnáziumba jár, amikor a csehek szülővárosába, Érsekújvárra bevonulnak és szemmel kíséri lassú térfoglalásukat. Budapesten jár egyetemre, Berlinben, Párizsban tanul és a felvidéki életet inkább külső szemmel nézi, mint valóban éli, noha minden ízében odatartozónak érzi magát és elhivatottan részt kíván venni sorsában. Nagyon korán kezd verselni és mivel éppen a végzetes átmeneti években a szereplő nemzedék lelkihangulatát fejezi ki, korán népszerűvé válik. A Magyar Tudományos Akadémia egyik költeményét dicsérettel tünteti ki (Könyörgés), második kötetét, a Berlinben megjelent Bányász énekét a cseh rendőrség elkobozza. Elsősorban a nyugatiak költője. Kassa sokáig nem vesz róla tudomást, Pozsonyban verseit széltében szavalják. Az Uj Auróra egyik legkedveltebb költője. A nemzeti csüggedés lenyűgöző éveiben missziót tölt be a maga körében. Majdnem egyedüli élménye a magyarsága, mely hősi pátoszban jelentkezik. Nagy erők feszülését érzi izmaiban, mely tehetetlenségre van kárhoztatva. Robbantani szeretne a bányász Davy-lámpájával, az egész világot tűzbe borítani, hogy elpusztuljon benne az ellen és phönixként keljen új életre a magyarság. A tettet szomjúhozza : 1 Ölvedi László : Valakit várunk. Bpest, 1922. és Bányász éneke. Berlin, 1923.