Farkas Gyula: Az elszakított Felvidék magyarságának szellemi élete (Budapest. Pallas, 1927)

31 A költők, bármily nemzetiséghez tartoztak is, hívek maradtak a magyarsághoz, már csak azért is, mert csak ezen a nyelven tudták magukat kifejezni. Ez a magyarnyelvűségük — talán akaratuk ellenére is —jobban megkötötte őket, mint a hagyomány vagy művelődésük. Lelkük bensejében mégis megindult a harc : hová tartoznak tulajdonképpen. Szembenállt egymással két lehetőség : visszaívelés az eredeti nemzetiséghez, mely — úgy látszott — egy új hősi kor elején áll, mely dicsőséggel és jóléttel kecsegtet, vagy hű kitartás a magyar mártírsors mellett, üldöztetésben és nyomorúságban. Ez a benső harc egy új problematikát vitt bele a felvidéki és általa a magyar lírába. A nemzet már nem azonos többé az állammal, hanem csak a magyar nyelvűek öszszeségét alkotja, de azt aztán kivétel nélkül : beletartozik úr és paraszt, gazdag és szegény. Innen a felvidéki líra szociális alaphangulata. A költők két nemzetiség között állnak és a bennük levő kettőség kiegyenlítésére törekesznek. Ezt a kettőséget találóan jellemzi Becker C. H. porosz kultuszminiszter a Felvidék egy jelentős szülöttjének, Gragger Róbertnek elemzésében.

1 Annak tulajdonítja, hogy Gragger sorsszerűen hivatva volt két nép, ez esetben a magyar és német között hidat verni, mert mindkettőnek egyéniségét meg tudta érteni, sőt kifejezésre juttatni és bírálni. Ilyenforma a felvidéki költők álláspontja is. Gyűlölik a világháborút. a békeszerződéseket, a diplomáciát, mely a népeket egymástól elválasztotta, sőt egymás ellen uszította és világbékét és általános szeretetet hirdetnek. Költészetük tettköltészet. A felvidéki lírát harcos optimizmus jellemzi. Igyekeztünk megjelölni a felvidéki líra közös jegyeit. Az a mód, ahogyan ezeket a jegyeket kifejezésre juttatják, adja meg sokszínűségét és művészi jelentőségét. Ilyen szempontból tekintjük át legfőbb képviselőinek költészetét, a nélkül, hogy teljességre számot tartanánk. Célunk nem lehet történelmi összeállítás, ehhez még hiányzik a történelmi értékelés távlata, hanem csak a jellemző jegyek kiemelése. Irány1 C. H. Becker : Robert Gragger : Eine Gedächtnisrede. Ung. Jahrbücher. VIT. 1. 5. 1.