Farkas Gyula: Az elszakított Felvidék magyarságának szellemi élete (Budapest. Pallas, 1927)

"21 hagyományokat, de egyúttal a jövőbe is néz. Nagy névadójának szelleme hatja át. «A Kazinczy-Társaság nagy patrónusának. Kazinczy Ferencnek szellemében él és működik» — írja az U j Auróra ban

1 Sziklay Ferenc, a Társaság főtitkára. — «Amint ő megérezte kora parancsszavát, a róla elnevezett Társaság meg akarja érteni a máét, s amit ő elvégzett emberfölötti munkabírással, azt szeretné elvégezni a Társaság egyesült erővel : fölrázni a csapásoktól lesújtott fásult lelkeket a rájuk ködösödött közönyből, megmenteni, kifejleszteni a bennünk szunnyadó szellemi erőket önmagunkért, gyermekeinkért, a magyar kultúra jövő életéért.» Az erők egyesítése, ez volt a vezényszó, mely a Társaság működését a ToldyKörétől évekig elválasztotta. A Toldy-Kör csak azokat vette fel tagjai sorába, akik a keresztény világnézet alapján állottak és a nemzeti hagyományok szellemében működtek. A KazinczyTársaság is kirekesztette természetesen a nemzetellenes elemeket, de világnézet dolgában sokkal tágabbkörű volt és az íróknál elsősorban az írói tehetséget vette figyelembe. így aztán a két kör évekig külön utakon járt, ami természetesen nagy befolyással volt az egyetemes irodalmi élet kialakulására is. Folyóirat hiányában a társaságok irodalmi estjei voltak azok a fórumok, ahol a közönség íróival közvetlenül megismerkedhetett. Ezeknek az irodalmi előadásoknak közönsége az elszakítás óta tetemesen megnövekedett, amint a társaságok taglétszáma — a nagy magyar vércsapolás ellenére is — az elszakítás óta állandóan emelkedőben van. Az író számára az irodalmi előadásokon való felléptetés a beérkezést jelentette. Nemcsak müveit mutatta be, hanem őt is bemutatták, művészetét elemezték. A társaságok ezen irodalmi estélyek által irányították az irodalmi életet és a közönség ízlését. Pozsonynak, Kassának megvolt a maga külön írói köre, az írók ismerték ugyan egymást, de a közönség csak a maga íróiról tudott. A hatásnak ilyen szűk körre való korlátozása az amúgy is aránylag csekélyszámú felvidéki magyarságnál bénítólag hatott maguknak az íróknak 1 ľ j Auroro. Pozsony, 1927. 182—185. 1. : Kulturális egyesületeink működése.