Farkas Gyula: Az elszakított Felvidék magyarságának szellemi élete (Budapest. Pallas, 1927)
22 • kifejlődésére is. A Kazinczy-Társaság ezt idejében belátta és szellemének megfelelőleg megtette az első lépést az egységesítésre. Tagjai sorába beválasztotta a nyugati írókat is (ezen határozatának alapszabályszerű jóváhagyása még mindig késik!) és meghívta őket előadókul. A kölcsönös megismerés — mert Pozsony hasonló lépéssel felelt —- sok félreértést simított el, sok elfogultságot oszlatott szét. A KazinczvTársaságnak rendes kiadványai nincsenek, de pályázataival több mű kiadását tette lehetővé. Többek között szintén történeti regényre hirdetett eredményes pályázatot, amit azért tartunk érdemesnek megemlíteni, mert bizonyítéka annak, hogy a felvidéki szellemi élet mennyire kereste és keresi a múltban való meggyökerezést. A Kazinczv-Társaságnak kulturális téren legnagyobb tette volt a Könyvbarátok Egyesületének létrehozása. A könyvkiadás a Felvidéken még sokkal nagyobb nehézségekbe ütközött, mint Erdélyben. Erdélynek vannak magyar könyvkiadóvállalatai (Minerva, Erdélyi Szépmíves Céh, Haladás stb.) Felvidéken még a régi cégek is beszüntették a magyar könyvek kiadását (pl. a pozsonyi Stampf el-cég). Az olvasóközönség annyira szervezetlen és széttagolt volt, hogy a könyvkiadás anyagi felelősségét senki sem merte vállalni. Ez persze végzetesen hatott az irodalmi élet kialakulására. Az írók ugyanis nem riadtak vissza semmiféle áldozattól, hogy műveiket nyomtatásban lássák, kiadták saját költségükön, felburjánzott az előfizetők gyűjtésének évszázados rendszere, melv nem a közönség irodalmi ízlésére, hanem nemzeti érzésére hivatkozott. Kritika hiányában a közönség nem tudta eleve megkülönböztetni a dilettantizmust a művészettől és lassankint bizalmatlan lett minden gyüjtcív és minden könyv iránt. A gyüjtőíves rendszer kirekesztette a könyvforgalomból a magyar könyvkereskedelmet, mely ettől fogva idegen vagy legjobb esetben Magyarországról importált könyveket (főleg fordításokat) terjesztett vagy áttért a jövedelmezőbb papírkereskedésre. Egy berlini kiadócég magyar irányítás alatt álló osztálya vállalkozott rá, hogy ezeken a bajokon segítsen és 1924-től kezdve több mint húsz felvidéki írótól jelentetett meg könyveket. A Ludwig