Farkas Gyula: Az elszakított Felvidék magyarságának szellemi élete (Budapest. Pallas, 1927)

18 tünk fentebb rámutatni. Irodalmilag ez úgy jutott kifejezésre, hogy Pozsony képviselte a nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodást, a keresztény világnézetet, amit Kassa hajlandó volt dilettántizmusnak és maradiságnak bélyegezni. Kassa a haladást, az irodalmi modernséget képviselte, ami Pozsony szemében nemzetietlenség volt. Ugyanaz az ellentét lényegében, mely az egyetemes magyar irodalmat két pártra osztja. Hasonló harc, hasonló jelszavakkal. De sokkal veszélyesebb, mert a Felvidéken az irodalom igazán nemzetfenntartó erő és ez az erőmegoszlás minden üdvös kezdeményezést évekig csirájában fojtott el. A közönség pedig, mely amúgy sem sokat törődött irodalommal, de viszont az irodalmi vitákat élénk figyelemmel kísérte, gyanakvó lett mindkét iránnyal szemben, mert mindkettőről legszívesebben a rosszat hitte el. A megoszlás persze nem szorítkozott szigorúan Kassára és Pozsonyra, máshol is voltak párthívek. Folyóirat ellenben még ma sincs. A folyóirat hiányát csak részben pótolják a napilapok irodalmi mellékletei. A Kassai Napló mellékletén kívül igazi jelentőségre a Magyar Vasárnap tett szert, mely a Prágai Magyar Hirlap mellékleteként jelent meg minden vasárnap Sziklay Ferenc szerkesztésében. Verseket és novellákat'közölt, foglalkozott irodalomelméleti kérdésekkel, ismertette az újonnan megjelent magyar és külföldi szépirodalmi műveket. Szűk terjedelme miatt nem elégíthette ki a felvidéki magyarság szellemi igényeit, de még így sem bírta tartani magát. Az állandó folyóiratot igyekszik helyettesíteni a pozsonyi U j Auróra, ez az érdemes évkönyv, melynek első kötete 1921 karácsonyán jelent meg. Most már a hatodik kötetnél tart. Kiállítása igen Ízléses. A nemzeti hagyományokat kívánja szolgálni, ezért is minden kötetét egy-egy nagy magyar költő emlékének szenteli. Évről-évre egybegyűjti a felvidéki írók java termését és nem zárkózik el egy író elől sem, ha elfogadja elvi álláspontját. Ez pedig a magyar nemzeti irodalom tisztelete és keresztény világnézet. Mert szerkesztői a könyvet a magyar családok asztalára szánták. így ha az ú. n. szélsőséges írók ki is maradtak az évkönyv munkatársai közül, sikerült szerkesztőinek egy állandó munkatársi gárdát