Farkas Gyula: Az elszakított Felvidék magyarságának szellemi élete (Budapest. Pallas, 1927)

19 toborozniok, amelynek neve már ma minden felvidéki magyar előtt jól ismert és amelynek az írásait szívesen látja évről-évre az évkönyvben viszont. Munkatársai éppen úgy a nyugati, mint a keleti írók, és a fentvázolt ellentéteket csak az veszi észre, aki tudja, hogy kik maradtak ki belőle. Az Űj Auróra éveken át tagadhatatlanul kultúrmissziót teljesített. Ápolta a nemzeti érzést, megőrizte a kapcsolatot a magyar múlttal, lehetőségig távoltartotta a dilettántizmust és teret adott az íróknak akkor, amikor önálló könyv kiadása leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött. Volt idő, amikor az Űj Auróra bizonyos mértékben a beérkezést jelentette. Öt éven át Dobai János szerkesztette, aki a Toldy-kör főtitkára és a nyugat-szlovenszkói magyar kultúrélet áldozatos mindenese volt. Sok támadásban volt része, de vállalt hivatásában sem a másnézetüek gáncsoskodása, sem az elnyomók üldözése nem tudta megingatni. Most végre sikerült az üldözőknek kivenni kezéből a tollat. A hatodik kötetet már Jankovich Marcell és Tamás Lajos szerkesztették, teljesen az ő szellemében. Ebben a kötetben novellák és versek mellett helyet kapott a felvidéki kultúrélet főbb tényezőinek áttekintő ismertetése is. A teljesség kedvéért meg kell még emlékeznünk a magyar tanítóság folyóiratjárói, a Magyar Tanító-vól, mely Komáromban jelenik meg és szakkérdéseken kívül könyvismertetéseket is hoz. Nem szabad megfeledkeznünk a Mi Lapunkról sem, erről a derék diáklapról, melyet Scherer Lajos Losoncon már hetedik éve jelentet meg. Sikerült neki munkatársaival megnyernie a legjobb felvidéki írókat, akik örömmel dolgoznak a magyar ifjúság számára. Ez a folyóirat Felvidéken jelentős hivatást tölt be, mely messze fölébe emeli a szokásos ifjúsági lapoknak. IV Kulturális egyesületek. A felvidéki magyar szellemi életnek legfőbb fórumai — folyóirat hiányában —a magyar kulturális egyesületek. Ezeknek háborúelőtti működését már röviden vázoltuk. Akkor 2*