Wick Béla: A kassai Szent Erzsébet dóm (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1936)

Első rész. A szent Erzsébet dóm története

Az 1556-iki tűzkatasztrófában tönkrement szerzetesi házak és templomok miatt, a kassai domonkosok és ferencrendiek, nem lévén módjuk a kárt helyrehozni, a várost elhagyni voltak kénytelenek. A katholikus szerzetesek távozása után a kassai tanács teljesen szabadon s akadályozás nélkül járhatott el a hitújítás terén. Nyíltan evangélikusnak, Luther követőjének vallja magát s ennek a vallásnak elfogadását követeli meg a város minden nemzetiségű polgárától. Szigorú intézkedésekkel törekszik meggátolni a kálvinisták, unitáriusok és anabaptisták terjeszkedését s a városból való kitiltással, száműzetéssel sújtja e vallások elveinek hirdetőit. A kassai magistrátus szelleméről ez időben igen jellemző korképet nyújt egy 1559-ből származó latin nyelvű okmány, amely az újonnan megválasztott Pethew (Pethő) János magyar lelkész kötelmeit meghatározó hatósági utasításokat tartalmazza. Ez okirat szószerinti magyar fordításban a következő: »A magyar szónok szabályzata és javadalma az Ür 1559. esztendejében. Az Ür 1559. évében, május hó 17. napján, amely a pünkösdi ünnepek után a legközelebbi szerda volt, tisztelendő Pethew János úr, a város házán a nemes tanács és az egész község egyértelmű akaratából és megegyezéséből szabályszerűen megválasztatott a magyar szónok feladatainak végzésére: hogy tudniillik Krisztus parancsa szerint pontosan és híven hirdesse a templomban az Evangélium tiszta és igaz tanítását, a téves tanokat pedig, amilyenek az anabaptistáké és a sacramentáriusoké (kálvinistáké) és mindazokat, amelyek az Isten szavával nyilvánvalóan ellenkeznek, semmi körülmények között el ne fogadja s ne tanítsa. Az egyházi szertartásokon semmitse újítson, ne változtasson, hanem a szenátus akarata szerint, ahhoz tartsa magát, ami eddig szokásban volt. Hivatásában és egyházi kötelmeiben senkit se ismerjen el elöljárójának, csupán a bíró urat és a szenátust. 66