Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)
A társadalom
86 öregeknél van meg, fiataloknál is tapasztalható. Ha emberek, férfiak rejtik is az ilyesmit, annál jobban látni a lányoknál. Egy asszony például egyszer kukoricamorzsolás közben mesélt a lányának valami ponyvában olvasott lovagtörténetet egy önfeláldozó szerelmesről; épp csak a tartalmát mondta el, azt is zavarosan, az előadásnak tehát nem lehetett különösebb hatása, a lány mégis megkönnyezte. De még az emberek, gazdák közt is akad, aki a saját tréfás dalait maga élvezte legjobban, igazi naiv örömmel; bármit beszélt el, annyira beleélte magát, hogy meseszerű lett. Mondták is többen róla, hogy nem lehet hinni a szavának. (NB.: Mesélni nem tudnak és nem szoktak a faluban.) S volt egy napszámos, aki úgy belemelegedett a nótába, hogy felállt és teljes torokból, harsogva dalolta el a ,,Szabó Vilma" szép, ötfokú dallamát; szinte ragyogott az arca a gyönyörűségtől. Erre a naiv világra jellemző, hogy a régi hiedelemvilág sok eleme él még közöttünk. „Szemről esésben" (szemmelverésben) még mindenki hisz, református, katolikus, fiatal, öreg egyaránt. Még a legpolgárosultobb családban is kiderült, hogy hisznek benne, pedig kezdetben — az úri ember előtt — minden babonát mélyen lenéztek. Viszont határozottan kiválik ebből a hagyományos, naiv világból az a néhány gazda, akinél a tekintély, az öntudat oly nagy, hogy .iá r méltóságán alulinak tartja a dalolást. Az ilyenek nekem sem daloltak és pedig nem azért, mert idősebb korban már nem illik; ahol csak ez volt az ok, ott rövidebb-hosszabb idő alatt le lehetett győzni ezt a tartózkodást, sőt volt, aki mindjárt szívesen rendelkezésre állt. Azok már valami polgári öntudat magaslatáról néztek le a dalolásra, gyerekesnek tartották volna, hogy ők is daloljanak. Ez már átmenet a polgári világba. A népkultúra már nem általános érvényű, nincs meg az egész életre kiterjedő teljessége. Ezt az átmenetet láthatjuk a szokásoknál is. Már nincs meg a hagyományos szokásoknak az egész életet átszövő teljessége s ami van, az is kezd polgári vonásokat felvenni. így például a „húsvéti fürösztés" szokása még megvan, a legények nem engedik el, hogy egy-két vödör vízzel jól meg ne fürösszék a lányokat. De aztán behívják a legényeket a házba, valamivel, legalább egy pohár pálinkával megkínálják őket, de volt hely, nem is a leggazdagabb, ahol sonkával, apróra szelt keménytojással, süteménnyel várták a legényeket, ahogy az uraknál látták. Ugyanezt látjuk más szokásban is. Már nemcsak a hagyományos ételeket viszik a gyerekágyas menyecskének, hanem minél több és finomabb ételt, sőt pénzajándékokkal is kiegészítik a komatálat, gyerekruhákat vesznek, sőt egy tojós tyúk, vagy malac, vagy más hasznos ajándék is hozzájárul. Az a szíves-
