Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)
A társadalom
87 ség, ami a komatál szokását megteremtette, tovább él és éppen az bizonyítja ezt, hogy a mai élet formáival kibővítik a régi szokást, szinte újra teremtik azokból a lehetőségekből, amelyeket a mai polgárosultabb élet nyújt számukra. De így már a szokás nem sokat különbözik az úri társadalomban divatos keresztapai ajándékoktól. A hagyomány kibővült és egészen úri formát öltött. A szokások lassú kiapadásából csak az marad ki, aminek valami társadalmi szerepe van: vagy a társas érintkezésre ad lehetőséget, vagy szíves emberségük kifejezésére alkalmas. így maradt meg társadalmi jelentősége miatt a fonó. De a fonóban se olyan az élet már, mint a régieknél, vagy akár öt-hat évvel ezelőtt is. A sok játék, tréfa, a kiapadhatatlan dalolás helyét egyre inkább átveszi a csendes beszélgetés. Különösen így van ez a nagyfonóban. A falusi viszonylatban idős lányoknak, legényeknek már nincs meg az a naiv öröme, kedve a fonóbeli szórakozásokhoz, mint a fiataloknak. A hosszú legényeskedés alatt már megszokták ezeket és ki is nőttek belőle. Az életmódnak egy kényszerű, polgári irányban való megváltozása megváltoztatja a hagyomány jellegét is. (Kényszerű a változás, mert az évek óta tartó folytonos behívások és az azt megelőző gazdasági válság tartotta vissza ezt a korosztályt — saját bevallásuk szerint — a házasságtól.) A lányok sem mind fonnak: akinek nincs kendere, az többnyire csak varr. Az ilyenek eddig hozattak kendert, de most már nem is erőltetik a fonást: varrással is el lehet menni fonóba. Elképzelhető, hogy a fonóba-járás megmarad varrásai egybekötve akkor is, ha már a szövés-fonás, sőt, ha a népdal-kultúra is kipusztul az életükből. Akkor átalakult, polgári formában fogja szolgálni a falu társadalmi életét. Mert egy pezsgő, eleven életű falunak szüksége van ilyen formákra: az élénk társadalmi élet teremti a szokásokat, amelyben kiélhetik magukat. Amíg a népkultúra formái közt él a falu, addig a hagyományos szokásokkal, a népkultúra eszközeivel élik ki társadalmi szükségeiket. Ha megváltozik a falu kultúrája, de a tásadalomban még mindig megvan ez az eleven életerő — nem úgy, mint egykés falvakban — akkor vagy új formákat teremt a közösség, vagy a régiek megváltoznak, új színt, új értelmet nyernek, régi és új elemek egymás mellett élnek. Ájban ezt az utóbbi fejlődést látjuk. Nem minden hagyomány, nem minden szokás a népkultúra függvénye ugyanis, magának a falusi helyzetnek, 2 2 a falusi életnek is van rájuk szüksége és ha valamit a népkultúra hozott is létre, annak ki2 2 Ezt a hasznos megkülönböztetést Erdei Ferencnek köszönhetjük, 1. Magyar falu. Budapest. (Évszám nélkül.)
