Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)

A társadalom

82 á = ä, ö ejtést is sokszor szóváteszik. Ez az, amit polgárosultabb, vagy ,,öntudatosabb" emberek leginkább kerülnek, ha vigyáznak a beszédükre. Nem ilyen okokból, de szintén ingadozó a zárt ë ejtése is. Általában nem olyan éles, mint igazi ë-zô vidéken és sokszor el is marad. Az éneklésben ezek az ingadozások eltűnnek. Ének közben a kiejtés ösztönös, nem figyelnek rá, ilyenkor sokkal élesebb a dialektus, mint a beszédben. Viszont aki már polgárosultabb beszédű és csak elvétve hallani dialektus-sajátságokat a kiejtésében, annál éneklésben ez teljesen eltűnik. A társadalomban minden téren láthatjuk ezt a kettősséget. A népi kultúra jelenségei közt lépten-nyomon polgárosult formákat, a polgári kultúra elemeit találhatjuk fel. Legszembeötlőbb ezek között a viselet. Ez már férfiaknál és nőknél egyaránt teljesen polgári. A lányokról már tudjuk, hogy egybeszabott polgári ruhában járnak. Télen pullovert húznak a kendő alá, sőt némelyiknek hosszú télikabátja is van. A férfiaknál fekete kabát, fekete ,,príccses" nadrág és csizma a viselet, de bőrkabát, prémgalléros bőrbekecs is látható egyes jobb gazdákon. Viszont itt is megvan a határ: egy feltűnni vágyó lány kesztyűt akart húzni, mikor valamiért elküldték a faluba; az egész család rátámadt: azt akarja, hogy kinevessék? Pedig ez a család járt legelői az úri öltözködésben. Kislányukat csúfolták is a gyerekek hosszú télikabátja miatt. Varrónőnél csináltatott uras ruha egyrészt, szigorú tartózkodás a kesztyűtől másrészt. Ugyanakkor a szoknya széles és térden jóval alul ér; ezt a különbséget fenntartják az urakkal szemben. És ugyanakkor kesztyűt munkára maguk is kötnek, horgolnak magukfonta gyapjúból, sőt szvettereket is. Egy-két lány megtanult a tanítónőtől kötni, azóta mások is csináltatnak velük kötött holmit. Ez úgy bevált a kemény télen, különösen az erdőmunkánál, hogy egyszerre nagy divat lett, még falucskai ember is köttetett egy lánnyal megfelelő ellenszolgáltatásért ,,áji szvetert". És a hosszú télikabátok is lassan szaporodnak a faluban. Pedig még a századforduló idején lobogósujjú ingben, gatyában jártak ólomgombos pruszlikkal, „birkegubával". Az asszonyoknak szoknya, blúz, farkasfogas sure volt a viseletük. De ezt már az általános magyarországi változás is elsöpörte. Ebben az egy dologban: az öltözködésben láthatunk erős polgári hatást az áj iáknál, de még ebben is ott vannak a népi felfogás megszorításai: korlátok, átalakítások. Polgári elemek jelenléte még nem jelenti a népi társadalom átalakulását. Ugyanezt a kettősséget találjuk az igényekben más téren is. Az amerikai élet hozzászoktatta őket, hogy éljenek a modern technika hasznos eszközeivel. (Még a „haszontalanokkal" is, mint a grammofon.)