Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)

„Magasabb˝ zene

Magasabb" zene. Az egyszólamú éneken, a daloláson kívül más zene is található a faluban. Legények, leányok játszanak különböző hangszereken, banda is működik, illetve működött és nem cigányzenészekből, hanem magyarokból alakult. Volt énekkar is: a reformátusoknak volt egyízben dalárdájuk. Ide számíthatjuk a magasabb zenéhez az énekes színdarabokat is. Ezeknek a zenélési formáknak egy része magából a népkultúrából is szervesen fejlődhetik ki, mint például a hangszeren való játszás, a többi azonban a magasabb kultúrából származik s rendszerint az intelligencia közvetítésével jutott el hozzájuk, vagy legalábbis a magasabb társadalom élete szolgáltatott hozzá ösztönző példát. Mindezek a fejlettebb zenélési formák alkalmasak arra, hogy a nép zenei tudatosságát, fogékonyságát, vagy pedig társadalmi kérdéseit figyelhessük meg rajtuk keresztül. Természetes, ha a zenélés külsőségei ezekben fejlettebbek is az egyszólamú éneklésnél, a zenei tartalom, az érték nemigen, sőt inkább fordítva. A hangszereknél egyelőre nem beszélünk a hegedűről, cimbalomról, bőgőről, ezekről a bandánál lesz szó. Ezeken kívül mindössze a következő hangszerek vannak a faluban: citera, húzós- és szájharmonika. Legkedveltebb ezek közül a citera. Nagyon sok házban van, néhol kettő-három is. Itt-ott van egy-egy gyári példány, a többi ezek mintájára otthon készült. Mind diatonikusok: egy sor „kóta" van rajtuk a diatonikus skála hangjai szerint. Ezen nehezebb a játék, mert el kell találni, hogy melyik dalt melyik hangon kell kezdeni. Nem is mindenki tudta. Volt legény, — igaz, hogy ingadozó hallású, tehát nem volt igen fejlett zenei érzéke — aki egy dur-dallamot rossz helyen kezdett el s végig moll-ban játszotta. Még nem tudott ugyan jól játszani s mondta is, hogy „nem jól van". Ez éppen akkor tanult citerázni. Az ilyenek felírják, amit már tudnak a hangszeren, mert eéyegy dallamot lassan kikeresgélnek rajta, begyakorolják; az ilyet tudják játszani, mást nem. Később aztán olyan gyakorlatot fejlesztenek ki, hogy nem kell külön tanulás, amit dalolni tudnak, azt tudják rögtön játszani is. Néha egész fejlett érzéket találunk egy-egy