Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)
„Magasabb˝ zene
67 jobb játékosnál.A már említett Kulcsár Ilonnal történt, hogy bátyja akart játszani valamit a citerán s nem találta el a kezdést; a húga rászólt: „Nem jól kezdted, egy számmal fejjebb kell." (Csak hallás után mondta, a citerát nem is látta.) Ez már biztos hallást és gyakorlott játék-tudást jelent. Az ilyennek már van valami kép a tudatában az egész és félhangok váltakozásáról a diatonikus skálában. Ennek kialakítására különben a legjobb eszköz éppen az ilyen diatonikus citera. Gyakorlott játékos egyszeri eldalolás után rögtön megtalálja, hogy melyik hangon kell elkezdeni a dallamot. Azt is tudják, hogy nem minden dalt lehet eljátszani rajta. Tudniillik kromatikus félhang nincs a citerán. 1 7 A játszóhúrok használatában tapasztalható fejlett muzikalitás nem terjed ki a kísérőhangok használatára is. A „brúgókat" nem igen tudják alkalmazni, legnagyobb részük hiányzik is, vagy le van hangolódva. Nem törődnek vele. Ügy van, „ahogy vették", illetve, ahogy azóta lehangolódott. „Csak zúgjon." Viszont legnagyobbrészt már örökölt, régi, hiányos, lehangolt szerszámon kezdenek tanulni, így nem is fejlődhetik ki valami nagy érzékük a harmóniák iránt. De volt egy legény, aki éppen azért akart boltban teljesen fölszerelt és fölhangolt citerát venni, hogy a kísérőhúrokat is tudja használni, — és olyant, amelyiken két kótasor van, a kromatikus félhangok is megvannak, hogy minden dallamot lehessen játszani rajta. Ez a legény nagy divatba hozta a citerát mostanában. Megvette az egyiket a faluban s nagy kedvvel kezdett tanulni rajta; egy hét múlva már egészen ügyesen játszott. A többinek is kedvet csinált, egykorúak és fiatalabbak mind járnak hozzá és próbálgatják. Ha náluk volt a fonó, néha öten-hatan is játszottak egymás után. Egy nagyobb legény mindennap elment hozzá fonóbamenés előtt egy órával és citeráztak. A citera után cimbalmot is akar venni s fogadkozik, hogy egy hét alatt azt is megtanulja. Azelőtt a szájharmonikának volt nagy mestere. Mióta áttért a citerára, a fiatalabb fiúk nagy alkudozást folytatnak a harmonikájára. Nemcsak most van ilyen kelete a citerának. Az idősebb 26—30 évesek közt is igen sokról mondták, hogy szépen tudtak játszani valaha. Ezt ma már nem lehetett tapasztalni: több éve nem játszottak, kijöttek a gyakorlatból. így aztán igazi jó citerást nem találtam Ájban, aki a kísérőhúrokkal is jól tudott volna bánni és tánchoz is tudna 1 7 Mintha a zongorán nem volna fekete billentyű; csak tiszta dur, vagy természetes moll, dór, frig stb. dalokat lehetne játszani, aszerint, hogy c-én, á-n, vagy d-én kezdi el az ember. De már harmonikus moll-t nem, a felemelt hetedik fok miatt és semmi módosított hangot. 5*
