Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)

A dalolás módja

62 kor a legények is bejöhettek. Az egyik legény éppen házasulóban volt és az egyik gazdalánynál próbálkozott kezdetben. Éppen ott voltam nótáért. Amint elkezdtek dalolni, hamarosan bejött ő is a társaival és mindjárt kezdte magyarázni, hogy kint beszélgettek az utcán, mikor meghallották a dalolást. „No fiúk, itt nóta szól, ide bemegyünk!" A faluközti dalolásnak vasárnap szintén ez az értelme: alkalmat teremteni az együttes szórakozásra. Külön egy lányhoz odmenni már udvarlásnak számít, de ha többen együtt dalolnak, akkor már nem egyes lányoknak számítanak, hanem társaságnak, ahova lehet nyugodtan csatlakozni. Az aztán, hogy hogyan fogalmazzuk meg ezt a sajátságot; a dalnak van-e társaság-alkotó szerepe, vagy mindenütt, ahol társaság van, dalolnak, már teljesen mindegy. Tény az, hogy a kettő elválaszthatatlanul összeforrt egymással. A dalolás a fiatalságot, a szórakozást, a gondtalan leányéletet jelenti, különösen annak, aki már kiesett belőle. Egy 60 éves öregasszony, akit 15 éves korában adtak férjhez, még mindig emlegette Szabó Lajos dalolását, mikor a felesége után járt. ő már akkor asszony volt rég. A bálban felkapaszkodott a padra, hogy ki az, aki oly szépen dalol a legények között. Mondta is az ura: „Szeretnél most lány lenni!" „Bizony szeretnék." Mindig hallgatta, mikor jöttek Szádelőből az úton dalolva. Emlékezett a nótára is: „Fényes csillag, jaj de messze útazol." „Hát akkor ijen nóták voltak." Ahol a dalolásnak és általában minden éneknek ilyen nagy jelentősége van az életben, ott az egyházi éneklésnek is gazdagabb, fejlettebb kultusza van, mint máshol. Ez összefügg azzal is persze, hogy a vallásos élet még igen mély és bensőséges. Vasárnap délelőtt és délután mennek templomba mind a reformátusok, mind a katolikusok. A katolikusoknál ez legtöbbször azt jelenti, hogy magukban énekelnek az öregek vezetésével. Ide tudniillik csak minden harmadik vasárnap jön ki a pap, egyébként be kell menni Tornára misére. A délutáni litániát a tanító vezeti, mikor van tanító. De éppen ottlétem alatt volt üresedésben hosszú ideig az állás, ilyenkor aztán egy öregasszony, vagy ember vezetésével folyik az ének. Ha van is tanító és orgonaszóval megy a litánia, akkor is ottmaradnak az öreg asszonyok utána a templomban és a maguk jószántából, maguk vezetésével énekelnek tovább. Ilyenkor kerülnek elő azok a búcsús énekek, melyeket már említettem. Legnagyobb része ezeknek a „leveleknek" állandóan lenn van a templomban, hogy alkalomadtán kéznél legyen. Ugyanez folyik, ha nincs mise és a rossz idő miatt nem tudnak bemenni Tornára. A reformátusokhoz is csak háromhetenként, vagy még ritkábban jut el a pap, de itt a tanító hiva-