Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)

Bevezetés

4 alatt leválasztva a magyar törzsről, annyiféle hatásnak volt kitéve, hogy rendkívül sok érdekes kérdés kutatását teszi lehetővé. De legfőbb előnye kicsinysége, mert így alapos, megközelítőleg kimerítő anyaggyűjtést lehet benne végezni és megoldhatjuk azokat a feladatokat, melyeket a zenefolklore az ilyen irányú kutatás számára kitűz. Ezek a kérdések akkor merültek fel, mikor a népzenekutatás túljutott a legfőbb alapvető feladatok megoldásán. Az anyaggyűjtés nagyjából befejeződött: a további gyűjtés már csak variánsokkal szolgál. Az anyag stílusrétegeinek szétválasztása, az egyes rétegek eredete, a kapcsolatok más népekkel, műzenével és más hasonló kérdések megoldása már biztos alapokon nyugszik. Szóval nagy vonásokban elvégezték mindazt, amit az anyaggal statikailag lehet: megállapítani, hogy mi történt a népzenével az idők folyamán. Ezután már az a kérdés következik, hogyan történt mindez? Statikus keresztmetszet helyett belepillantani a folyó, történő életbe és így kapni meg a feleletet bizonyos kérdésekre. Működés közben figyelni meg azokat az erőket, melyeknek eddig csak eredményeit láttuk az összehordott anyagban. így pl. összeállíthatjuk az anyagból egyes dalok variáns-csoportjait, megállapíthatjuk a különbségeket, de hogy ezek a különbségek hogy keletkeznek, magát a variálás folyamatát nem ismerjük meg, legfeljebb csak következtetünk rá. Nem tudjuk, hogy csak a továbbadásnál változik-e meg a dal, vagy pedig már az egyes egyének tudatában sem él a dallamnak változhatatlan alakja. Van-e tudatos, vagy önkénytelen variálás, vagy pedig csak a rossz emlékezet folytán változnak a dalok? Ha van tudatos variálás, mi az oka, hogy megy végbe? stb., mind olyan kérdés, mely nélkül tudásunk nem teljes, melyre azonban csak részletes, — az egész életre kiterjedő kutatással tudunk válaszolni. A mai néprajztudomány azt a felfogást vallja, hogy az egyes elemek veszítenek értelmükből, ha a maguk szerves összefüggéséből kiragadjuk őket. Mindent egész összefüggő életében kell bemutatni, hogy igaz képet és értelmet nyerjen. Ezért fordult a magyar néprajz mindinkább az osztatlan élet megjelenítése felé.

4 A népzene területén jönnek. Sokan vannak ugyan most is odakinn, akikkel állandó kapcsolatot tartanak fenn. De a legnagyobb része a kivándorlóknak csak szerezni megy ki és. egy idő múlva hazajön. 4 Győrffy: Szilaj pásztorok é6 egész nevelői iránya. Vargha László: A tilalmasi tanyák c. dolgozata a népi építkezés területén hozott új eredményeket ennek a szemléletnek alapján. A folklore-ban Ortutay: Fedics Mihály mesél c. munkájában jelentkezik ez a szemlélet egy mesélő teljes vizsgálatában. Az egész közösségre nézve lásd: Banó István: A népi epika életformái. Ethnográfia, 1939. egészen új szempontokkal.