Vargyas Lajos: Áj falu zenei élete (Budapest. Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941)
Daltanulás
20 ról. így aztán mindenkit ismerősök fogadtak, ismerősök igazítottak útba, ők szereztek munkát, lakást, egymást ajánlták be a gyárakhoz, sőt ők kommendálták össze a házastársakat is hazai szokás szerint. Ennek az együttélésnek éppen olyan lényeges eleme volt a nóta, mint a hazainak: otthon, kocsmában, mindenütt daloltak. „Amerikába tanultam, de nem grammofonról, háznál" mondták egy nótáról. „Minden este ittunk egy kis sert otthon, aztán danoltunk", t. i. akik összejártak egy-egy családnál. Épp úgy, mint itthon a faluban: kinek-kinek megvan a maga helye, társasága, ahová téli estéken eljár. Itt csak az az érdekes, hogy meglett férfiak, „emberek" is dalolnak külön alkalom nélkül, míg otthon ez nem igen szokás. De érthető a magyarázata: kiszakítva megszokott környezetükből, ez hozta vissza az otthoni világot, ez jelentette a hazagondolást. Egy öreg mondta a következő műdalt és történetét: „Hallottam Amerikáról sok szépet beszélni, Boldog is, kit a szerencse jól szokott hordozni. Engemet is talált egy rossz, de a jó elkerült, Boldogtalan e világon én vagyok egyedül, Nem okozhatok én senkit, magam vagyok oka. Nem kísért ki a faluból senki kézenfogva. Sem jegyző, sem a bíró, sem a falu nyelve, Hanem az a kutya pénzvágy hozott engem ide," „Mikor én ezt eldanoltam Amerikába, sírtak az emberek, mint a záporeső. Még emlegettek is, vittek volna házról-házra". A „szalonokban" folyt a nagy dalolás, a közös élet. Ezért kerülnek elő nótákkal, rendszerint műdalokkal kapcsolatban ilyen nyilatkozatok: „Amerikában egy szalonba dalolta egy ember, szikszai. igen szép hangja volt", „1892-ben egy tonna sert fizettek nekem Amerikában, hogy ezt eldanoltam". „Ezt, mikor legelői voltam Amerikába, akkor danolták" (t. i, hétszer tette meg az utat odavissza.) így kerülnek bele a szövegekbe ilyesmik: „Viszi a víz a szószajdi hidat", „Pittsburgba danoltuk" — magyarázták. A szalonokban különben egészen hazai hangulatú élet folyt: verekedések esetén a szomszédok, gömöriek, abaújiak összetartottak. De máskülönben is teljesen azonos formákat mutat ottani életük a hazaival, Nézzük csak a nóták oldaláról: „Amerikába hallottam egy ,nőtől' egy lakadalomba, oszt én ezt felfogtam akkor", A „Sujt az átok, mert szerettelek" háborúelőtti műdalt dalolta egy asszony: „Amerikába tanultam Szakái Maritól, Én ara tanítottam meg:
