Esterházy Lujza: A huszadik esztendő (Budapest. Új Élet, 1942)

jét; alapos felkészültsége magára vonta Teleki Pál figyelmét. A jelenlevő szlovákiai magyar kultúrmunkásoknak felragyog a szeme az örömtől és a büszkeségtől erre a hírre. A feszült, nyugtalan várakozás egyre tart. Törvényhozóink ki-be járnak a szakértők szobájának ajtaján. S egyszerre csak megjelennek a folyosón Kánya, Telelki s Pataky és sietnek lefelé a lépcsőn. A tárgyalások holtpontra jutottak s ezért külön tanácskozásra jön össze a magyar delegáció a Zsófia fedélzetén. A város lélekzetfojtva lesi a fejleményeket. A Duna napsütötte csillogásában fehéren fénylik a Zsófia, ahol most tanácskozásra ülnek össze a magyar államférfiak. A nap már leáldozóban van, de még semmi konkrét fejlemény. Giller János a pártelnökség kérésére Pozsonyba indul, mert ott állítólag nagy magyar tüntetés készül. Mivel féltem fiataljainkat, csatlakozom hozzá s együtt indulunk el az esti szürkületben Pozsony felé és hagyjuk el magunk mögött Komáromot, ahol, úgy érzem, súlyos vizsga előtt áll úgy a magyar, mint a szlovák nemzet. Pozsony, október lJf 65