Esterházy Lujza: A huszadik esztendő (Budapest. Új Élet, 1942)

Komárom, október 15 Hajnalban autón indulunk Pozsonyból Komáromba. A városban dermedt csend, az utcák néptelenek, a magyar zászlóknak nyoma sincsen többé. Tegnap este megszakadtak a tárgyalások s a magyar delegáció visszautazott Budapestre. Nem tudták egymás álláspontját átérezni a két nemzet kiküldöttei. S most mindegyik fél abban bizakodik, hogy mások segítségével többre jut, mint közvetlen tárgyalás útján. Végtelenül szomorú ez. A Központi Szállóban megtalálom törvényhozóink egy részét, akik elmondják, hogy mi ment végbe itt tegnap. Egész nap türelmetlenül várakozó tömegek harsogták szavalókórusban: »Tempó Kánya, döntést akarunk!« Estefelé megint összeült a két delegáció, de nem tudtak megegyezni. A tárgyalások végkép megszakadtak. S amint a távozó magyar miniszterek megjelentek a megyeháza küszöbén, a komor csendben szorongó tömegből zokogásszerűen feltört a magyar himnusz. Néma megindultsággal hallgatta végig Teleki, Kánya, PataJky és Andorka ezredes. S amikor autóik elindultak, a tömeg nem akarta őket elengedni. De végre elszabadultak s mögöttük a hídon leereszkedett újból a határsorompó. A zokogó embersokaságot puskatussal verték szét a katonák és a csendőrök. 66