Esterházy Lujza: A huszadik esztendő (Budapest. Új Élet, 1942)

A hangszórók már bejelentik az előadás megkezdését s amint a roppant tömeg fölött megjelenik a színpadon Schubert Tódor, hogy megnyissa az első szlovákiai magyar szabad­téri színjátékot, akkor mindannyian érezzük, hogy elérkeztünk kultúrmunkánk; felfelé ívelő útjának eddig elért legnagyobb sikeréhez. És Schubert Tódor, amint ott áll a reflektorfény­ben, valamennyiünk számára megtestesülését jelenti a szeretettel végzett, kitartó magyar munkának, amelynek eredményében három es­tén át gyönyörködük majd Léva főterén a szlo­vákiai magyarság. Augusztus 15—szeptember 5 Hodža miniszterelnök kisebbségi statutuma még mindig késik. A kormány nyilván nem akarja teljesíteni a kisebbségek legjogosabb kívánságait. Például hallani sem akarnak Prá­gában arról, hogy a magyar vidékekre telepi­tett csehszlovák kólonistákat vigyék haza és a földreform által nekik juttatott földeket ad­ják oda a helybeli magyar földműveseknek. Napról-napra fokozódik magyar tömegeink el­keseredése a prágai csökönyösség miatt. A szu­détanémet vidéken pedig egyre több az incidens! Lord Runciman eléggé sötéten ítéli meg a hely­zetet. Ilyen helyzetben indulunk el augusztus 21-én a ProhászkarKörök négy kiküldöttével Jugo­29

Next

/
Thumbnails
Contents