Esterházy Lujza: A huszadik esztendő (Budapest. Új Élet, 1942)

szláviába: a Pax Romana tanulmányi hetére Rogaska Slatinába, majd pedig Bledbe, a Pax Romana kongresszusára. Sajnos, a nemzetközi feszültség még itt is érezteti hatását. Ez egészen érezhető azokból az apró vülongásokból, amelyek az egyes nemzetek kiküldöttei között felmerülnek. Nagy feladatok várnak még a Pax Romanára a nemzetközi problémáknak a krisztusi tanok szemszögéből történő tanulmányozása és értékelése terén. A kongresszus legmegragadóbb része Cardijn kanonok előadása a jocista ifjúmunkásmozgalom küzdelméről a munkásság emberi kiteljesedéséért, arról, hogy az ifjú értelmiség feladata volna ugyanígy küzdeni a szellemi szakmákban dolgozók lelki színvonalemelkedése érdekében. Ámde még ennél az előadásnál is mélyebb élményt jelent a francia egyetemi lelkigondozók magatartása, az istenközelség csodálatos ragyogása sugárzik belőlük a kongresszus résztvevőire. Hazajövet, Budapesten tudjuk meg, hogy Lord Runciman felkereste Hitlert Berchtesgadenben s hogy utána Henlein Konrád, a szudétanémet vezér is kiutazott Hitlerhez. Az incidensek a szudétanémet vidékeken egyre veszélyesebb méreteket öltenek s a német rádió egyre élesebben bírálja Csehszlovákiát. .30