Esterházy Lujza: A huszadik esztendő (Budapest. Új Élet, 1942)

Este tíz óra van már, mire a gyűlés végeztével elhagyjuk a Minoriták ősrégi épületét s elérünk az Örökimádás temploma elé. A félhomályos szentélyben csakhamar együtt van az egész Prohászka-Kör. Előttünk az oltáron az eucharisztikus Krisztus, akit a brünni templom mélységes éjtszakai csendjében most arra kér a magyar fiúknak és leányoknak ez a kicsiny közössége, hogy valósítsa meg a Kongresszus célkitűzését s váljék a szeretet kötelékévé az emberszívek között mindenütt a világon. A szeretet kötelékévé a magyar szívek között, hogy megszülethessen a szociális igazságosság Magyarországa. S a szeretet kötelékévé a nemzetek között, hogy végre megértéssel legyenek egymás iránt s idejekorán jóvátegyék az egymás ellen elkövetett igazságtalanságokat, elkerülhessék a fenyegető pusztulást és így a csehszlovákiai magyar népcsoport háború nélkül térhessen haza az anyaország közösségébe. Nyitrdj május 21 Harci kocsik és páncélautók dübörögnek végig az utcákon. A kaszárnya és a közhivatalok előtt tolongó tömegek. Részleges mozgósítás. Hogy miért, senki sem tudja. Állítólag újabb véres incidensek voltak a szudétanémet területen s a német hadsereget mozgósították Csehszlovákia ellen. Legalább is így beszélik ezt so18