Esterházy Lujza: A huszadik esztendő (Budapest. Új Élet, 1942)

kan az utcán. Izgatott csoportokban tárgyalják a helyzetet. S a katonák és a civilek ide-oda áramló forgatagában választási röpcédulákat osztogatnak a rikkancsok. A közelgő községi választásokra való tekintettel a pártok küzdelme tovább folyik a részleges mozgósítás ellenére is. Senki sem tudja, hogy mi lesz. Csak annyi bizonyos, hogy minden pillanatban kitörhet a háború. S ha kitör, akkor megszűnik a személyforgalom a vasúton: prágai és brünni főiskolásaink ott rekednek a távoli, idegen városokban. Mindenképpen elejét kell venni az ilyen helyzetnek. Pozsony—Prága—

Brünn, május 22—27 Az Egyesült Magyar Párt pozsonyi központjában megtárgyaljuk, hogy azonnal meg kell szervezni prágai és brünni főiskolásainkat, hogy a helyzet súlyosbodása esetén tüstént útrakészen állhassanak a pályaudvarokon és hazautazhassanak, amíg lehet. Este megérkezem a félig elsötétített Prágába. Az állomásról a Mákba indulok. Feszült, nyomott hangulat. Nem is csoda. Alig van nyomasztóbb érzés, mint az a tudat a háborús viharban, hogy a magyar fiatalok ittrekedhetnek az idegen városban, elszakadnak otthonuktól és a magyar közösségtől. 2* 19