Esterházy Lujza: A huszadik esztendő (Budapest. Új Élet, 1942)

Pedig ebből a gondolatból bármelyik pillanatban borzalmas valóság lehet. S ha háborúra nem is kerülne sor, vájjon képes lesz-e a cseh nemzet megőrizni mai függetlenségét, ha a többi középeurópai nemzethez való viszonya nem fog megjavulni? A magyar diákmenzán ebédközben főiskolás leányaink társaságában vagyok s egyszerre belénkdöbben az érzés, hogy utoljára vagyunk így együtt Prágában, mert jövőre már alighanem valamelyik magyarországi egyetemen fognak tanulni. Felcsillanó szemekkel, de azért csodálkozva hallgatják a leányok ezeket a szavakat, hiszen ifjúsági mozgalmainkban nem szokás a csodavárás és mindnyájan a tényleges adottságok felismerésének realizmusát tartjuk az egyedül helyes magyar útnak. Még jobban elcsodálkoznak, amidőn ráeszmélnek, hogy éppen az új adottságok realisztikus értékelésének alapján látszik valószínűnek, hogy a prágai magyar diákélet utolsó napjait éljük. Brünn, május közepe A brünni Mak-otthon meghitt, testvéri légkörében a német-cseh küzdelem zajló esemé16