Brogyáni Kálmán: A fény művészete. Vázlat (Bratislava. Concordia, [s. a.])

folyamukat. És a kispolgárság, mely anyagi eszközök hijján soha az „echt", a „valódi" közelébe felemelkedni nem tud? A gyáripari termelés utánzatokkal teljesen kielégíti őket. Klisével, sablonnal, aranyozással, plüssel, préselt pléhhel, öntött üveggel, széria porcelánnal, márvánnyal, csipkével, complett szállítja a történelmi stílusokat reneszánszban, barokkban, ampirban, ahogy kívánják. Ez a történelmi stílusokba, feudális formákba öltözködött polgári életérzés határtalan tisztelettel állott meg a mult előtt. A muzeumok, a műemlékek, sőt a turista emlékek olyan hatalmas kultusza termelődött ki, hogy az egyre fejlődő és igényesedő élet a maga formáit csak nehéz vajúdások árán tudta megteremteni. Előbb le kellett szűrni a népszerűsített burckhardti dogmatikus szépségideált, a winckelmanni klasszicizmus kelleténél hosszabb másodvirágzását a szalonokban. A weimari szecessió, a dessaui Bauhaus nehezen tudott itt utat törni. A giccsre, ízléstelenségre, imitációkra nevelt tömeg továbbra is hűséges fogyasztója maradt a csak profitra és piacra berendezkedett gyáripari és műhely termelés produktumainak a tárgyi szükséglet és alakítás egész vonalán. Közben a nagy kulturájú nagypolgárság a „valódi" tulajdonosa képben, bútorban, üvegben, por5