Brogyáni Kálmán: A fény művészete. Vázlat (Bratislava. Concordia, [s. a.])

A kizárólagos osztálytulajdontól árván maradt művészet most másként helyezkedett el a polgári társadalomban. Részben alkalmazkodott a profit vastörvényeihez a műkereskedelemben, részben az expanzív nacionalizmusok büszkeségeivé lépett elő, részben, ez a legnagyobbik rész, megmaradt szabad iparnak, ami törvényszerűen volt, a céhrendszer idejében. A széthulló feudális uralom helyébe felfejlődő polgárság lelkében továbbra is megmaradt az örök hódolat és tisztelet az arisztokratikus magasabbrendűség előtt. Az előzőleg elnyomottak vagy legalább is visszatartottak az új helyzetükben az arisztokrátikus élet formáit élték volna tovább a legszívesebben. De: a feudális korszak uralma a naturáliákon nyugodott. Földeken, várakon, vadakon, vizeken, bányákon. Fényűzése természetszerű volt, mert öszszes terményeit sem elfogyasztani, sem érvényre juttatni nem tudta másként, mint a naturáliák maradandó felhasználásával, ami nagyságát és hatalmát is jelképezte egyúttal. A kapitalisztikus pénzgazdálkodás megölte a természeti vagyon eme törvényszerűségét, mely a hatalmon levők kezei között művészetté tudott kivirágozni. Csak a polgár tisztelete maradt meg. Ez a tisztelet pedig pénzértékben is kimutatható. A mű- és régiség kereskedések börzéi jegyzik ár4