Ruttkay László: A felvidéki szlovák középiskolák megszüntetése 1874-ben (Pécs. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939)
Znióváralja
66 elleni gyűlöletet a tanulóifjúság szívébe sem ő, sem tanártársai sohasem csepegtettek. Tanárky Gedeonnak felvidéki útjáról és ezzel kapcsolatban a zniói gimnáziumban lefolytatott vizsgálatáról készített bizalmas jelentését 5 8 arra való tekintettel, hogy az több oly kérdésre is kiterjed, mely jelen vizsgálódásaink körén kívül esik, az alábbiak során csak azokban a részeiben fogjuk ismertetni, amelyek a zniói iskolára vonatkoznak, vagy az államtitkárnak a kormány általános nemzetiségi politikájára irányuló megjegyzéseit tartalmazzák. Ami a tanárok és a tanulók szellemét illeti, arranézve a jelentés Barton főigazgató észleleteivel egybehangzóan megállapítja, hogy a tanárok távoltartják magukat mindentől, ami magyar és mindenkitől, aki magyar érzelmű és bár „óvatosan és titkolva, minden ellen, ami magyar, ellenséges álláspontot foglalnak el s ezt az érzelmet beoltották, nem csak a nép nagyobb részének, de tanítványaik szívébe is ...." A tanulóifjúság pedig „magát egy elnyomott nép fiainak tartja" s az elnyomók elleni harcról álmodozik. A szlovák nemzeti szellem ilymérvű felébredését és megerősödését pedig — az államtitkár véleménye szerint — „legnagyobb részben saját, önpusztító pártéletünk, idétlen szabadossági elméleteink, a kormány lanyhasága és a vidéki közvetlen kormányközegek kényelmessége, népszerűség vadászása és gyakran talán bűnös aktív, vagy legalább passzív részvétele is" elősegítették. A tanulók lelkületére nézve példaként említi fel továbbá, hogy akadt köztük olyan — egy Kohuth nevű — aki iskolai feladat gyanánt megírt önéletírásában azt adta elő, hogy csak a gimnázium IV. osztályában jutott tudatára elnyomott nemzete történetének s kiemeli Čulen 6 8 A jelentés Budapesten, 1874. június 20-án kelt; iktattatott a kultuszminisztériumban 1283. szám alatt.
