Ruttkay László: A felvidéki szlovák középiskolák megszüntetése 1874-ben (Pécs. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939)
Nagyrőcze
16 nasza, amely szerint a szlovák nemzetnek abban az időben jóval több szlovák tanítási nyelvű középiskolára lett volna szüksége, mint amennyivel rendelkezett. Hogy miért volt ez a gimnázium oly kevéssé látogatott, illetve tanulóinak létszáma miért csökkent, arranézve nem nehéz válaszolni. Ha végiglapozzuk az Értesítőket, azt látjuk, hogy amíg a szlovák nyelvet és irodalmat az alsóbb osztályokban heti 6, a felsőbb osztályokban heti 5 órában tanították s amíg a latin, görög és német nyelvnek is 5, illetve 4 óra jutott hetenkint, addig a magyar nyelv tanítására az alsóbb osztályokban heti 3, a felsőbbekben pedig szűkösen heti 2 órát fordítottak. Olyan tantárgy pedig, amelyet magyarul tanítottak volna, egy sem volt. Bizonyos ezek után, hogy az innen kikerült diákok olyan hiányos magyar nyelvismeretekkel rendelkeztek, amelyek nem voltak elégségesek ahhoz, hogy tanulmányaikat valamelyik magyarországi egyetemen sikeresen folytathassák. De nagyban befolyásolhatta az iskola látogatottságát a tanítás szelleme s ebből kifolyóan az a harc is, amely 1867-től kezdve úgyszólván állandósult a gimnázium és a hatóságok között. Az a renitens magatartás, amely a gimnázium tanári kara részéről megnyilvánult, az iskola létezésére állandó bizonytalanságot jelentett és visszariasztotta még az egyébként erős szlovák nemzeti érzésű szülők jórészét is attól, hogy fiaikat ebben az intézetben neveltessék. Kétségtelen ugyanis, hogy a nagyrőczei gimnázium tanárai nem voltak sem békés, sem lojális polgárai a magyar hazának. Közöttük több olyannak nevével találkozunk, aki a szlovák nemzetiségi mozgalmaknak aktív harcosa volt, sőt ebben az irányban túlzásokra is ragadtatta magát. Itt voltak tanárok: Dr. Zoch Iván, Ormis Sámuel (a ratkói memorandum szerzője), Krman Pál, Skultéty Ágost Horisláv, Schmidt Gusztáv, Kovalovszky Mierószláv, a fiatalon elhunyt Lojkó Gusztáv, Bottó Gyula, Viest Károly, Holub József Kvetosláv és Homola Rudolf.
