Ruttkay László: A felvidéki szlovák középiskolák megszüntetése 1874-ben (Pécs. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939)

Nagyrőcze

15 tudja-e ennek az újabb intézetnek a működését is akkor, amidőn ahhoz sem megfelelő tanerőkkel, sem vagyonnal nem rendelkezik. Ezért egy bizottságot küldött ki a kérdés részletes megvizsgálására, azonban még mielőtt ez a bizottság jelentését beterjesztette volna, a gimnázium igazgatósága minden engedély nélkül megnyitotta a tanítóképző első osztályát. A következő években pedig — a nélkül, hogy az engedélyt bármikor is elnyerte volna — a képző három osztályúvá bővült és 1871-ben már tanítói okleveleket állított ki végzett növendékei részére. Ami a gimnázium tanulóinak létszámát illeti, arranézve az Értesítők pontos adatokkal szolgálnak. Ezekből megállapíthatjuk, hogy a tanulók száma az 1864,65. tanévtől kezdődően az 1872/73. tanévig a következőképen alakult: Főgimnázium Tanítóképző 1864/65 év (5 osztály) 117 tanuló — 1865/66 „ (6 „ ) 138 „ — 1866/67 „ (7 „ ) 127 „ — 1867/68 „ (8 „ ) 129 „ — 1868/69 „ (teljes főgimn.) 166 „ — 1869/70 „ ( „ „ ) 122 „ 24 1870/71 „ ( M M ) 123 „ 19 1871/72 „ ( II „ ) 127 „ 19 1872/73 „ ( I. „ ) 115 „ 14 Ezekből az adatokból azt látjuk, hogy a nagyrőczei gimnázium még a turóczszentmártoni és znióváraljai szlovák iskolákhoz viszonyítva sem volt valami látogatott, s ami még fontosabb: tanulóinak létszáma az évek során határozottan apadt. Hiszen azt látjuk, hogy az 1865-ben 5 osztályból álló iskola 117 diákjával szemben az 1873ban fennálló, 8 osztályból álló főgimnázium tanulóinak száma csak 115 volt, tehát még kettővel kevesebb. Ennek a megfigyelése azt bizonyítja, hogy nem indokolt a szlovák nacionalizmusnak az a szüntelenül hangoztatott pa-