Ruttkay László: A felvidéki szlovák középiskolák megszüntetése 1874-ben (Pécs. Dunántúli Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939)

Nagyrőcze

14 hogy az iskola megfelelő anyagi alap híján fenntartható nem lesz. Kétségtelen, hogy ezek az anyagi erők kezdetben igen szerények voltak. Az alapítók adományai és az adakozásokból befolyt összegek az első években alig haladták meg a 8000 forintot, az iskola épülete és felszerelése pedig igen szegényes volt. De az Értesítőből kitűnik, hogy az adakozás a felvidéki szlovákság körében buzgón folyt tovább és évente mintegy 1300—1500 forinttal szaporította az alaptőkét. Különösen erősen támogatta ennek az iskolának ügyét Liptómegye, amely a saját diákjai részére Hodzsa Mihály liptószentmiklósi ev. lelkész buzgólkodására alapítványt is tett. Ez a körülmény, de különösen az a nemzeti cél, amelyet a nacionalista érzelmű szlovákság az iskola fennállásával egybekapcsolt, arra buzdította a patronátust, hogy 1870-ben új iskolaépület emelését határozza el. Az új gimnázium, melyhez többek között Palacký Ferenc cseh történetíró és politikus is 2000 forintot adott kölcsönképen, 1873-ban el is készült és ugyanazon év február havában meg is nyílt. De a gimnázium terjeszkedni akart a tanítás, a szellemi befolyás terén is. Ezért a patronátus 1868 június 22-én megtartott ülésében elhatározta, hogy a gimnáziummal párhuzamosan „tanítói szemináriumot", azaz tanítóképzőt létesít, még pedig olyképen, hogy oda a gimnázium IV. osztályának elvégzése után kerülnek az ifjak s annak három évfolyamát elvégezve, az egyházkerületi bizottság előtt tanítói vizsgát tesznek. Ez képesít azután az egyházkerületben tanítói állás elnyerésére. A nagyrőczei evang. egyház örömmel vette tudomásul a gimnázium patronátusának ezt a határozatát, azonban az esperességi gyűlés a tervet nem hagyta jóvá. Az esperességnek jogos aggodalmai támadtak ugyanis abban a tekintetben, hogy a patronátus, amelyre már a gimnázium fenntartása is nagy terheket rótt, biztosítani