A csehszlovákiai magyarság kulturális helyzete. Esterházy János nemzetgyűlési képviselő beszéde a képviselőház költségvetési bizottságának 1937 november 19-iki ülésén (Prága : Heinr. Mercy Fia Nyomdája, 1937)

vezi a magyar községekben az államnyelvü iskolákat, — s még a német Kulturverbandnak is megvan a lehetősége, hogy óvodákat és népiskolákat tarthasson fönn, — a szlovenszkói és kárpátaljai magyarságnak erre nincs meg a lehetősége, jóllehet az alkotmánytörvény kimondja, hogy a kisebbségek saját költségükön iskolákat állithatnak és tarthatnak fönn. Az erre vonatkozó törvény ugyanis Szlovenszkóra és Kárpátaljára nincs kiterjesztve, csupán a történelmi országokra érvényes és igy az iskolaengedélyezés az iskolai állami hatóságok jogkörébe tartozik, amelyek a kérdést rideg bürokratizmussal kezelik és minden magyar iskolaügyben a legnagyobb nehézségeket okozzák, amire nézve teljesen helytálló a köztársasági elnök ur föntebb idézett nyilatkozata. EGY RÉGI INTELEM — És itt emlékezetébe idézem az iskolaügyi miniszter urnák, valamint azoknak, akik az államfordulat előtt a bécsi parlamentben harcoltak a cseh nép kulturális jogaiért, egy volt képviselőtársunk. Sokol Józsefnek 1893 május 30-án a költségvetési vita alkalmával elmondott beszédéből a következőket: „Egy nép csak akkor fejlődhetik szabadon, ha maga tartja a kezében az iskoláit. A legnagyobbfoku erkölcstelenség, gyalázatosság és alávalóság az, ha az iskola szentségét megbecstelenitik azért a legnyomorultabb célért, hogy ezáltal érjék el egy nép elnemzetlenitését."